Haragszom rád… 1. rész
2011. március 16. - Látogatók száma: 87
Szia Zsévácska!
"Micsoda pimaszság, hogy vele, aki szerelemmel szerette és annyiszor hagyta magát, ahányszor csak kedvét lelte benne és még nem kívánt terhességét is kihordta... E"
Ennél a résznél felmerült bennem egy kérdés, hogy a nő soha nem akarta, mindig csak engedte?
***
És egy javaslat, ha megengeded:
- Gyűlöllek! - kiáltott még búcsúzóul a nő. - És ne merészelj még egyszer zaklatni bennünket! - majd hirtelen sarkon fordult és felviharzott ugyanolyan gyorsan a lépcsőn, mint az imént lefelé tette, és becsapta maga után az ajtót.
A párbeszédes részeknél a gondolatjeleket így szokták, hogy meg lehessen különböztetni azt, hogy mit mondott ténylegesen és mi az egyéb szöveg. Innen egyenest bemásolhatod, ha gondolod, úgy csináltam meg.
Remélem, nem voltam sértő!
Amúgy jó kis dühös cikket írtál, jól leírtad a becsapott nő érzéseit!
Puszik! Dunnácska
Köszi, hogy olvasod. Igaz. "Mindig csak engedte."
Sajna nem lehet bemásolni, Tündér engedélye kell, de az észrevételedet akceptálom a jövőben. Szóval azok a "bigyók" hiányoznak? Ok.
Dühös is voltam. :-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Donna!
Köszi, hogy olvasod. Igaz. "Mindig csak engedte."
Sajna nem lehet bemásolni, Tündér engedélye kell, de az észrevételedet akceptálom a jövőben. Szóval azok a "bigyók" hiányoznak? Ok.
Dühös is voltam. :-)
Amúgy én ezeket a gondolatjeles szerkesztési dolgokat regényekből szoktam kipuskázni, hogy hogyan szokás őket használni. Valahogy könnyebb, ha látom is, akkor nem kell a szabály. Mondjuk a regényekben sem jó mindig, de azért általában egységes. :)
Puszik!
Megyek is tovább, csak közben elkezdtem beszélgetni egy barátnőmmel. :)
Ja, és most kaptál pontot is, mert az előbb elmaradt. :)
"Micsoda pimaszság, hogy vele, aki szerelemmel szerette és annyiszor hagyta magát, ahányszor csak kedvét lelte benne és még nem kívánt terhességét is kihordta... E"
Ennél a résznél felmerült bennem egy kérdés, hogy a nő soha nem akarta, mindig csak engedte?
***
És egy javaslat, ha megengeded:
- Gyűlöllek! - kiáltott még búcsúzóul a nő. - És ne merészelj még egyszer zaklatni bennünket! - majd hirtelen sarkon fordult és felviharzott ugyanolyan gyorsan a lépcsőn, mint az imént lefelé tette, és becsapta maga után az ajtót.
A párbeszédes részeknél a gondolatjeleket így szokták, hogy meg lehessen különböztetni azt, hogy mit mondott ténylegesen és mi az egyéb szöveg. Innen egyenest bemásolhatod, ha gondolod, úgy csináltam meg.
Remélem, nem voltam sértő!
Amúgy jó kis dühös cikket írtál, jól leírtad a becsapott nő érzéseit!
Puszik! Dunnácska