Állás nélkül
2011. június 14. - Látogatók száma: 74
Válasz erre: zsoltne.eva
Egy utolsó megbízási szerződésem nekem is volt. De jó volt, amíg volt! Fél évig tartott. A különbség csak az, hogy volt egy biztos megélhetési forrásom, és az a nyugdíj. Én azon régi bútordarabok közül való vagyok, akiknek még megadatott, hogy becsületesen megszerzett munkája gyümölcse, a nyugdíjam azért még fedezi a legszükségesebb kiadásokat. De túlzások nélkül.
NINCS fordász, nincs kozmetik., nyaralás... Ezeket el lehet felejteni. Valamikor ez nem így volt!
Milyen világot élünk? Amikor már ezek a valamikor szeretett dolgok mára luxusnak számítanak. Csak egyeseknek adatik meg. :-)
Túl sok, amit kérünk?
sosem felejtem el, 2001-ben angol nyelv és számítógép -kezelő tanfolyamra jelentkeztem. Az első csop.megbeszélésen, mindenki felállt, és mondott magáról néhány szót.
Mivel a munkaügyi kp. szervezésében zajlott a tanfolyam, mindenki munkanélküli volt, természetesen ez is szóba került, (mért fontos ma érteni a szg-hez, mért fontos a nyelvtudás, h. befolyásolja az elhelyezkedést a munkavállalás terén, stb.) ki, hol dolgozott azelőtt.
Idősebb társaim felálltak, és felsoroltak max. két munkahelyet:
"dolgoztam a "gyárban" 30 évet, rendszerváltáskor, v. utána néhány évvel elbocsátottak, utána dolgoztam magáncégnél, kft, bt, stb, nagyon rövid ideig (1-2 év), X éve munkanélküli vagyok"...
Én akkor, 21 éves létemre több munkahelyet soroltam fel, mint ők.
Néztek is rendesen, és nem értették...
És igen, miből lesz nekünk nyugdíjunk?
A mai fiatalok, pályaválasztás előtt állók, már mind tudják, olyan szakmát válasszanak, ami "pénzes". Nővérem gyereke, már most 14 évesen tudja, mondja, nem akar itt, M.o-on dolgozni.
Mi még az álmainkat néztük, nem a pénzt.
A mai gyerekek már sokkal reálisabban gondolkoznak.
Látják, h. "celebnek" kell lenni, v. külföldre menni.
A másik: az embertelen körülmények.
Már nem csak a vállalkozók használják ki az embert, (tisztelet a kivételnek), ma már mindenhol a beledet is ki kell dolgozni, és nemcsak h. nem fizetik meg, de még csak nem is méltányolják, gépnek, robotnak nézik az embert.
Megszabják, mikor menjél szabira, ha beteg vagy, nem mehetsz tp-re, és igen, én önk.intézményben dolgoztam, (nem szalag mellett, nem egy pénztárgép mellett ülve) és nem volt ebédszünetem, nem tudtam kimenni wc-re.
NINCS fordász, nincs kozmetik., nyaralás... Ezeket el lehet felejteni. Valamikor ez nem így volt!
Milyen világot élünk? Amikor már ezek a valamikor szeretett dolgok mára luxusnak számítanak. Csak egyeseknek adatik meg. :-)
Túl sok, amit kérünk?
Bizony, ...
sosem felejtem el, 2001-ben angol nyelv és számítógép -kezelő tanfolyamra jelentkeztem. Az első csop.megbeszélésen, mindenki felállt, és mondott magáról néhány szót.
Mivel a munkaügyi kp. szervezésében zajlott a tanfolyam, mindenki munkanélküli volt, természetesen ez is szóba került, (mért fontos ma érteni a szg-hez, mért fontos a nyelvtudás, h. befolyásolja az elhelyezkedést a munkavállalás terén, stb.) ki, hol dolgozott azelőtt.
Idősebb társaim felálltak, és felsoroltak max. két munkahelyet:
"dolgoztam a "gyárban" 30 évet, rendszerváltáskor, v. utána néhány évvel elbocsátottak, utána dolgoztam magáncégnél, kft, bt, stb, nagyon rövid ideig (1-2 év), X éve munkanélküli vagyok"...
Én akkor, 21 éves létemre több munkahelyet soroltam fel, mint ők.
Néztek is rendesen, és nem értették...
És igen, miből lesz nekünk nyugdíjunk?
A mai fiatalok, pályaválasztás előtt állók, már mind tudják, olyan szakmát válasszanak, ami "pénzes". Nővérem gyereke, már most 14 évesen tudja, mondja, nem akar itt, M.o-on dolgozni.
Mi még az álmainkat néztük, nem a pénzt.
A mai gyerekek már sokkal reálisabban gondolkoznak.
Látják, h. "celebnek" kell lenni, v. külföldre menni.
A másik: az embertelen körülmények.
Már nem csak a vállalkozók használják ki az embert, (tisztelet a kivételnek), ma már mindenhol a beledet is ki kell dolgozni, és nemcsak h. nem fizetik meg, de még csak nem is méltányolják, gépnek, robotnak nézik az embert.
Megszabják, mikor menjél szabira, ha beteg vagy, nem mehetsz tp-re, és igen, én önk.intézményben dolgoztam, (nem szalag mellett, nem egy pénztárgép mellett ülve) és nem volt ebédszünetem, nem tudtam kimenni wc-re.
De akkor kik kellenek? Milyen világ lett itt, ebben az országban, ahol olyan jó volt élni? Megbecsülték azt, aki rendesen tette a kötelességét...
S mondom, nem merek panaszkodni, mert másokat sajnálok.
Én mint régen nyugdíjas, egy rokkant, beteg fiamat kell támogatnom, s 11 éve múlt, hogy diplomás, okos, értelmes másik fiam munknélküli lett, s nem tud elhelyezkedni, mert amikor megszűnt alatta két állás, már ő is öregnek számít, pedig még nyugdíjazásáig még sok éve van.
Miből fog élni, ha én nem leszek? S óh, én naiv, arra gondoltam, hogy aránylag tisztességes (akkori önkorm.-tól kerültem ny-ba) nyugdíjamból majd pihenek, élvezem egész munkás korszakom megérdemelt gyümölcsét, ma már olyan gondjaim vannak, ha kifizetem a rezsit, akkor a hónap második felében fillérezni kell, hogy tudok-e (nem cukrászdában egy adag fagylaltot venni, mert az luxus-cikk, de) a mindennapi kenyerünket megvenni...
Azért ne menj el idegenbe, hátha változik valami... Így nem mehet sokáig, mert az emberek sokasága fog éhen pusztulni, ha így marad minden!
De már én is félek reménykedni, pedig egész életemben optimista voltam.