Életem története
2011. június 16. - Látogatók száma: 99
Válasz erre: Zaríta78
Szia Zsizsik!
Nagyon köszönöm neked ezeket a gondolatokat! Igazán megérintett, több szempontból is. Shakespeare művei teli vannak bölcsességgel, mély igazságokkal.
A történeted valóban tanulságos, valamiért annyira "ismerős" nekem. :-)
Ki tudja mit hoz még a jövő...?
Köszönettel:
Zaríta
Jómagam arra az álláspontra jutottam, hogy -persze némi túlzással, s bólogatva Pinokkióra- az életem, s a boldogságom csak tőlem függ, rajtam áll vagy bukik. Talán arra jöttem rá, hogy nem attól leszek boldog, hogy x vagy y mellettem van, persze sokat számít, de a boldogságom belőlem fakad. S ha nem a múlt sebeit nyalogatom, akkor esélyem van...lássuk csak, bármire is. Persze ez csak az én kis következtetésem.
De azért néha légy rossz :D
Puszi, Zsizsik
Válasz erre: Zsizsik
Zaríta!
Először egy idézet jutott eszembe:
"Jobbat keresve, gyakran jót veszítünk."
/William Shakespeare/
-gyakran sokat segít az "öreg" ha az élet nagy kérdésein morfondírozok-
Másodszor egy, a kis "3szögem" kapcsán megismert történetet adnék tovább, de röviden:
Volt egy férfi, s egy nő. Érezték, tudták, akarták....de a körülmények nem úgy hozták. Majd sok-sok év múltán, immáron középkorúan, s a sorsnak "köszönhetően" mindketten újból egyedül, újra találkoztak. Azóta boldogan élnek, együtt, egymással, szerelemben, míg élnek.
Mondhatnám, hogy szép történet ez, de nem minden pontjában, viszont tanulságos.
Sok boldogságot és békét kívánok!
Ölelke! Zsizsik
Nagyon köszönöm neked ezeket a gondolatokat! Igazán megérintett, több szempontból is. Shakespeare művei teli vannak bölcsességgel, mély igazságokkal.
A történeted valóban tanulságos, valamiért annyira "ismerős" nekem. :-)
Ki tudja mit hoz még a jövő...?
Köszönettel:
Zaríta
Először egy idézet jutott eszembe:
"Jobbat keresve, gyakran jót veszítünk."
/William Shakespeare/
-gyakran sokat segít az "öreg" ha az élet nagy kérdésein morfondírozok-
Másodszor egy, a kis "3szögem" kapcsán megismert történetet adnék tovább, de röviden:
Volt egy férfi, s egy nő. Érezték, tudták, akarták....de a körülmények nem úgy hozták. Majd sok-sok év múltán, immáron középkorúan, s a sorsnak "köszönhetően" mindketten újból egyedül, újra találkoztak. Azóta boldogan élnek, együtt, egymással, szerelemben, míg élnek.
Mondhatnám, hogy szép történet ez, de nem minden pontjában, viszont tanulságos.
Sok boldogságot és békét kívánok!
Ölelke! Zsizsik
Válasz erre: Zsizsik
Így van, ki tudja mit hoz még a jövő ;-) S persze, hogy "ismerős".
Jómagam arra az álláspontra jutottam, hogy -persze némi túlzással, s bólogatva Pinokkióra- az életem, s a boldogságom csak tőlem függ, rajtam áll vagy bukik. Talán arra jöttem rá, hogy nem attól leszek boldog, hogy x vagy y mellettem van, persze sokat számít, de a boldogságom belőlem fakad. S ha nem a múlt sebeit nyalogatom, akkor esélyem van...lássuk csak, bármire is. Persze ez csak az én kis következtetésem.
De azért néha légy rossz :D
Puszi, Zsizsik
Köszönöm kedves szavaidat!:-)
Szeretettel: Zaríta