Válságban az életünk
2011. június 17. - Látogatók száma: 671
Válasz erre: Zaríta78
Szia! Bizony nem könnyű sem véleményt alkotni, sem döntést hozni ilyen helyzetben. Én korábban azt hittem, képtelen lennék megbocsátani...-de egy váratlan találkozás egy régi ismerőssel, mindent megváltoztatott bennem.
Mindannyian emberek vagyunk, és hibázhatunk. A kísértés démona bárkit hatalmába keríthet, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy idős.
Az ember időről időre próbára van téve. Nem csak az érzései által, hanem az embersége által is.
Szeretettel: Zaríta
A lényeg, hogy mindig mi döntsünk, bárhogyan is és az is igaz, hogy van aki tanul a hibájából.
Válasz erre: lilahold
Szia!
Én is olvasom az írásaidat, de nem könnyű hozzászólást írni, mert olyan sokféleképpen látjuk a dolgokat, hiszen mindennek több oldala van. Van aki szinte mindent képes megbocsátani, van aki "apró" dolgot sem. Lehet igaza van, mert nincs kis törés, vagy nagy törés, hanem törés van. Vagy van varázs, vagy nincs.
Mindannyian emberek vagyunk, és hibázhatunk. A kísértés démona bárkit hatalmába keríthet, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy idős.
Az ember időről időre próbára van téve. Nem csak az érzései által, hanem az embersége által is.
Szeretettel: Zaríta
Én is olvasom az írásaidat, de nem könnyű hozzászólást írni, mert olyan sokféleképpen látjuk a dolgokat, hiszen mindennek több oldala van. Van aki szinte mindent képes megbocsátani, van aki "apró" dolgot sem. Lehet igaza van, mert nincs kis törés, vagy nagy törés, hanem törés van. Vagy van varázs, vagy nincs.
Teljesen igazad van, de a kísértés démona mögé nem lehet elbújni, mert nem ő az ok. A kísértő csak a dolgát végzi, hogy erősítsen bennünket jellemben, hitben kitartásban és aki megadja magát annak valamilyen szinten tetszik is ez a csábítás. Természetesen a megbocsátás nemes és szép gesztus, sőt annál is több. Én könnyen beszélek, mert a kísértő jó barátom. Oda megy, ott kísért ahol teret kap, azonban ha alul marad akkor tanítani fog.
A lényeg, hogy mindig mi döntsünk, bárhogyan is és az is igaz, hogy van aki tanul a hibájából.
Persze ilyenkor nem lehet másra hárítani a felelősséget. Hiszen, ha én képes vagyok ellenállni a kísértésnek, akkor ő mért nem tudott? Teljesen jogos a felvetés. Szerintem a párom sokat tanult az esetből. Megértette, hogy az ilyen "törtető" hölgyek milyen emberek is valójában...- bár a mi esetünkben fizikai megcsalás nem történt, de jó kis tanulópénzt fizetettünk érte.
Sokáig éreztem kapcsolatunkban a "törést" ahogyan te is nevezted, úgy éreztem, ha ilyen megtörténhet közöttünk, akkor már nem is tartozunk igazán össze. Az idő múlásával azonban átértékelődtek bennem a dolgok. A korábban mindig magabiztos és határozott férfiban, megláttam az esendő embert.
Tudtam jól, hogy fordított esetben ő nem hagyna magamra, mellettem lenne...
Szép napot neked!:-)
Zaríta