Érzéketlen fatuskó lennék?

Jut eszembe, amikor nálunk ... de majd inkább megírom.

Sorstársam, azaz kedves Polly!
De sértődni meg úgy tudnak, olyan kis mimózák valahol. Érzékenyek a lelkeim.
Kihaló félben vannak ezek az igazi snájdig legények. Prűd is a tied, mert kivel beszélnéd már meg, ha nem vele?
Megyek is írni más témáról, mert csak felidegesítem magam ezekkel a sehonnai bitangokkal.
Bocs a kirohanásomért.
Üdv: L

Válasz erre: Laura

Jut eszembe, amikor nálunk ... de majd inkább megírom.

Sorstársam, azaz kedves Polly!
De sértődni meg úgy tudnak, olyan kis mimózák valahol. Érzékenyek a lelkeim.
Kihaló félben vannak ezek az igazi snájdig legények. Prűd is a tied, mert kivel beszélnéd már meg, ha nem vele?
Megyek is írni más témáról, mert csak felidegesítem magam ezekkel a sehonnai bitangokkal.
Bocs a kirohanásomért.
Üdv: L

Tisztelt Laura. A hozzászólásod óta eltelt 1 év ugyan, de most úgy érzem, hogy pár sorban vázolom az én álláspontomat. Évek óta felváltva (22 éve) jártunk dolgozni a gyerekek miatt, azért hogy állandóan legyen velük valaki itthon. Én Budapestre jártam minden , nap ami azt jelent, hogy napi 12 órát voltam távol az ott honunktól. Tehát keveset voltunk együtt, még hétvégeken sem, mert én sokszor hétvégén is dolgoztam, hogy több legyen a család bevétele, jobb legyen az életvitelünk. Ezek voltak az általános tulajdonságok a mi kis életünkben. Nagyon kevés volt a szexuális életünk is, mert Polly havi 1 alkalommal szeretett volna kapcsolatot. Ez néha sikerült többször is, de az ritka volt, mint a fehér holló. Én ennél jóval többet szerettem volna, de mindíg elutasítás volt a vége. Az ember egy darabig türelmes, lenyeli a békát, de ez nem megy a végtelenségig. Ennek ellenére soha nem csaltam meg nem flörtöltem senkivel, nem csavarogtam, nem ittam, hisz Ő a feleségem, tiszteltem, becsültem, és esküt kötöttem mellette. Úgy érzem, így 22 év után, hogy a lelkiismeretem tiszta, nem vétettem ellene semmit. És most úgy érzem hogy jogom van, megsértődni, jogom lett volna megsértődni, hiszen Én is emberből vagyok nekem is lehetnek igényeim, vágyaim, amik sajnos csak vágyak maradtak, nem realizálódtak. Tehát kérdem ÉN ki a Prűd, Ki a Mimóza, És ki a sehonnai bitang????????? üdvözlettel Polly férje.

Válasz erre: fredaszter

Tisztelt Laura. A hozzászólásod óta eltelt 1 év ugyan, de most úgy érzem, hogy pár sorban vázolom az én álláspontomat. Évek óta felváltva (22 éve) jártunk dolgozni a gyerekek miatt, azért hogy állandóan legyen velük valaki itthon. Én Budapestre jártam minden , nap ami azt jelent, hogy napi 12 órát voltam távol az ott honunktól. Tehát keveset voltunk együtt, még hétvégeken sem, mert én sokszor hétvégén is dolgoztam, hogy több legyen a család bevétele, jobb legyen az életvitelünk. Ezek voltak az általános tulajdonságok a mi kis életünkben. Nagyon kevés volt a szexuális életünk is, mert Polly havi 1 alkalommal szeretett volna kapcsolatot. Ez néha sikerült többször is, de az ritka volt, mint a fehér holló. Én ennél jóval többet szerettem volna, de mindíg elutasítás volt a vége. Az ember egy darabig türelmes, lenyeli a békát, de ez nem megy a végtelenségig. Ennek ellenére soha nem csaltam meg nem flörtöltem senkivel, nem csavarogtam, nem ittam, hisz Ő a feleségem, tiszteltem, becsültem, és esküt kötöttem mellette. Úgy érzem, így 22 év után, hogy a lelkiismeretem tiszta, nem vétettem ellene semmit. És most úgy érzem hogy jogom van, megsértődni, jogom lett volna megsértődni, hiszen Én is emberből vagyok nekem is lehetnek igényeim, vágyaim, amik sajnos csak vágyak maradtak, nem realizálódtak. Tehát kérdem ÉN ki a Prűd, Ki a Mimóza, És ki a sehonnai bitang????????? üdvözlettel Polly férje.

Kedves Fredaszter!

Itt két embernek a maga oldaláról, két nézőpontból megközelített érzelmi válságát olvashattuk, először Polly, most a férj szemszögéből.
Úgy érzem nem vagyunk mi hivatottak eldönteni a kérdést, ezt csak és kizárólag ketten oldhatják meg, Polly és Ön.
Anélkül, hogy bárki mellé is állnék, valaminek kell lenni egy ilyen probléma feltáró írás mögött.
Nagyon hosszú ez az idő, kész csoda, ha eddig kitartott. Mindenképpen értékelni kell a kitartásukat, bár ez lenne a természetes. De itt egészen másról van szó, a bensőséges kapcsolat hiányáról.
Ennek tisztázása ebben egyet érthetünk, az Önök kettejük dolga elsősorban.
Mi, akik itt vagyunk és hozzászólunk egy-egy ilyen íráshoz, a pillanatnyi hangulat által vagyunk vezérelve, nem az a mérvadó, hogy mi hogyan látjuk ezt a kérdést.

Kívánom, hogy sikerüljön mindkettőjük boldogságához az utat megtalálniuk.

Üdvözlettel,
Éva