Gyerekvédelem ma Magyarországon - újra
2011. június 29. - Látogatók száma: 65
Nagyon megindító amit leírtál. A gyerekeimet én sem adtam és adnám soha semmi pénzért. Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyi laktanyát bezártak, és hagytak az enyészetnek, holott ha akár felügyelettel is ilyen szülőknek adták volna oda, talán megőrizték volna az állagát, és a gyerekek is rendesebb helyen nőhettek volna fel. Hiába ez az én ötletem csak, mert a nagyok elherdálnak mindent!! Sok olyan csempészet árut is megsemmisítenek, amelyeket az ilyen sorsú emberek tudnának használni. A kormány és a rendszer elvon a dolgozóktól mindent, és felhánytorgatja, hogy nem viszi a szülő üdülni a gyerekét, pedig a szerencsétlen örül, ha lakást és kaját a minimálisat adhatja a gyerekének, családjának. Ezek a gyerekek is örülnek a más által levetett, széttaposott ruháknak, cipőknek is, mert Nekik ilyenre sem telik! Szomorú. Néha az az érzésem a háború utáni országban élek. Üdv Éva.
Válasz erre: Divi Éva
Szia MindenHatÓ !
Nagyon megindító amit leírtál. A gyerekeimet én sem adtam és adnám soha semmi pénzért. Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyi laktanyát bezártak, és hagytak az enyészetnek, holott ha akár felügyelettel is ilyen szülőknek adták volna oda, talán megőrizték volna az állagát, és a gyerekek is rendesebb helyen nőhettek volna fel. Hiába ez az én ötletem csak, mert a nagyok elherdálnak mindent!! Sok olyan csempészet árut is megsemmisítenek, amelyeket az ilyen sorsú emberek tudnának használni. A kormány és a rendszer elvon a dolgozóktól mindent, és felhánytorgatja, hogy nem viszi a szülő üdülni a gyerekét, pedig a szerencsétlen örül, ha lakást és kaját a minimálisat adhatja a gyerekének, családjának. Ezek a gyerekek is örülnek a más által levetett, széttaposott ruháknak, cipőknek is, mert Nekik ilyenre sem telik! Szomorú. Néha az az érzésem a háború utáni országban élek. Üdv Éva.