újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Két lövés

2011. július 3. - Látogatók száma: 214

 
2011. július 6. 11:58

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 5. 13:45

Ada, rendszerint csak a hogy szócskát rövidítem "h"-val.
Örülök, h. ezzel együtt ki tudtad bogarászni balga betűimet. :)
:)
Én nem ellenzem h. leírd a gondolataid, elvárom, h. te se tedd. (Ha én Prométheuszra asszociálok, engedd meg kérlek, h. leírjam. Utána, te természetesen "hagyhatod"- figyelmen kívül hagyhatod. )
Mivel ez Pinokkió társalgója, max. az ő kérésére korlátozom az írással kapcsolatos hozzászólásaimat.

"Én nem ellenzem h. leírd a gondolataid, elvárom, h. te se tedd." - akkor ez most hogy is van??? :-)
Oké, hagyjuk. Szép napot! :)
2011. július 5. 13:45

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 5. 12:28

Kedves Bianka!

Bár nehezen olvasom a hozzászólásaidat, a rövidítéseid miatt, azért megbirkóztam velük. Elővettem a fantáziámat! ( Meg a nyelvtani ismereteimet is. )

Az eszmecsere jó dolog, a vélemények ütköztetése is, viszont a vitatkozást felesleges energiapocsékolásnak tartom.

Prométheuszt meg inkább hagyjuk, mert még a végén Stephen King - nél kötnénk ki, az pedig nem lenne rövid meccs. :)

Üdv.,
Ada

Ada, rendszerint csak a hogy szócskát rövidítem "h"-val.
Örülök, h. ezzel együtt ki tudtad bogarászni balga betűimet. :)
:)
Én nem ellenzem h. leírd a gondolataid, elvárom, h. te se tedd. (Ha én Prométheuszra asszociálok, engedd meg kérlek, h. leírjam. Utána, te természetesen "hagyhatod"- figyelmen kívül hagyhatod. )
Mivel ez Pinokkió társalgója, max. az ő kérésére korlátozom az írással kapcsolatos hozzászólásaimat.
 
2011. július 5. 12:28

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 20:03

Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.

Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".

Kedves Bianka!

Bár nehezen olvasom a hozzászólásaidat, a rövidítéseid miatt, azért megbirkóztam velük. Elővettem a fantáziámat! ( Meg a nyelvtani ismereteimet is. )

Az eszmecsere jó dolog, a vélemények ütköztetése is, viszont a vitatkozást felesleges energiapocsékolásnak tartom.

Prométheuszt meg inkább hagyjuk, mert még a végén Stephen King - nél kötnénk ki, az pedig nem lenne rövid meccs. :)

Üdv.,
Ada
2011. július 4. 23:05

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:37

Én soha nem vitázom, ha nem bántanak (max még, ha a barátaimat bántják) :-)

Én tudom, hogy vitázol, mert én a barátod vagyok. :-)
2011. július 4. 22:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. július 4. 22:33

Mint a rosszpénzt! :-)

Én soha nem vitázom, ha nem bántanak (max még, ha a barátaimat bántják) :-)
2011. július 4. 22:33

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:33

Édes;-)

Ismersz:-)))

Mint a rosszpénzt! :-)
2011. július 4. 22:33

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. július 4. 22:31

Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)

Édes;-)

Ismersz:-)))
2011. július 4. 22:31

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:27

Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió

Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.

Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)
2011. július 4. 22:27

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 22:21

Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)

Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)

Nincs harag, ugye?

Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)

Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió

Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.
2011. július 4. 22:21

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:16

Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!

Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)

Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.

A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).

A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)

A jellemes fejtegetésedben igazad van.

Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)

Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)

Nincs harag, ugye?

Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)
2011. július 4. 22:16

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 21:26

Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.

Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)

Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)

Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!

Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)

Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.

A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).

A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)

A jellemes fejtegetésedben igazad van.
2011. július 4. 21:26

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 21:09

Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió

Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)

Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.

Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)

Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)
2011. július 4. 21:12

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 20:52

Juj Bianka!
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió

Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!

Oké:
az én sütimben nem volt benne.

:)
2011. július 4. 21:09

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 12:36

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada

Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió

Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)
2011. július 4. 20:52

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 20:03

Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.

Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".

Juj Bianka!
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió

Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!
2011. július 4. 20:03

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 14:04

Nem, nem érted.
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.

Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.

Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)

Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.

Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".
2011. július 4. 15:41

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 14:06

Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)

Szia Ada!
Már gondolkodtam, hogy zárójelbe teszem és megcsillagozom az eredetihez képest beleírt +4 mondatot, és azt mondom, hogy mindenki úgy olvassa, ahogy akarja, csillaggal, vagy anélkül. De a végén hagytam, mert nekem ez tetszik, és ha van egy ember, aki érti mit szerettem volna, akkor talán már nem írtam hiába! Mindenkinek meg nem lehet a kedvence túróslepény, ráadásul abból is a sós, és még az is cukrozva, mint neked, meg nekem!

Ha valaki akarja, olvassa ezek nélkül...
* "A férfi két golyót töltött a fegyverbe…'"
* "A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította."
 
2011. július 4. 14:06

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 12:57

Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)

Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)
 
2011. július 4. 14:04

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 12:50

:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)


Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).

:)

Nem, nem érted.
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.

Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.

Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)
2011. július 4. 13:22

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 12:57

Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)

Tökmindegy:)

Nem az lényeg, h. ki miatt ilyen, vagy olyan.

Most kb. ott tartunk, mint Donna J. meséjében. Kinek írta, miért, meg ki érti...

Én nem értettem, részemről: ennyi a lényeg.
2011. július 4. 12:57

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 12:50

:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)


Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).

:)

Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
2011. július 4. 12:50

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 12:36

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada

:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)


Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).

:)
 
2011. július 4. 12:36

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 10:42

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada
2011. július 4. 12:03

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 11:59

:D:D:D

Akkor mégsem.

Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)

Én is szeretem (ez klappol, csak kicsit tovább kell gondolni), de soha nem fogok mindent a szájba rágni, az nem én lennék... Tudod, ha generikusan is elemezzük az írót, akkor olyan dolgok is világossá válnak, amik egyébként homályban maradnak. ;-)
2011. július 4. 11:59

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 11:03

Ne is igaz;-) És a táncoló betűid?

Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."

:D:D:D

Akkor mégsem.

Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)
2011. július 4. 11:03

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 10:54

Vmi misztikus izé? Ne légy szomorú, én annyira reális vagyok.

A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)

Ne is igaz;-) És a táncoló betűid?

Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."
2011. július 4. 10:54

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 10:42

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!

Vmi misztikus izé? Ne légy szomorú, én annyira reális vagyok.

A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)
2011. július 4. 10:42

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 10:38

Én nem értem ezt a történetet.:)

1)Egy történet két esetre, személyre bontva?

2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?

3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?

Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))




***

Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.

Egyébként jól van megírva a cselekmény.

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
2011. július 4. 10:38
Én nem értem ezt a történetet.:)

1)Egy történet két esetre, személyre bontva?

2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?

3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?

Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))




***

Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.

Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: