Két lövés
2011. július 3. - Látogatók száma: 217
Válasz erre: Pinokkió
Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
Válasz erre: Bianka
:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Válasz erre: Pinokkió
Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Válasz erre: Bianka
Én nem értem ezt a történetet.:)
1)Egy történet két esetre, személyre bontva?
2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?
3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?
Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))
***
Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.
Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Ada a hibás! Mondta vállalja!
1)Egy történet két esetre, személyre bontva?
2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?
3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?
Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))
***
Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.
Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Válasz erre:
Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)
Már gondolkodtam, hogy zárójelbe teszem és megcsillagozom az eredetihez képest beleírt +4 mondatot, és azt mondom, hogy mindenki úgy olvassa, ahogy akarja, csillaggal, vagy anélkül. De a végén hagytam, mert nekem ez tetszik, és ha van egy ember, aki érti mit szerettem volna, akkor talán már nem írtam hiába! Mindenkinek meg nem lehet a kedvence túróslepény, ráadásul abból is a sós, és még az is cukrozva, mint neked, meg nekem!
Ha valaki akarja, olvassa ezek nélkül...
* "A férfi két golyót töltött a fegyverbe…'"
* "A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította."