újabb események régebbi események további események
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
06:39
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:37
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
06:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:33
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:31
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:30
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:29
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Két lövés

2011. július 3. - Látogatók száma: 213

2011. július 4. 23:05

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:37

Én soha nem vitázom, ha nem bántanak (max még, ha a barátaimat bántják) :-)

Én tudom, hogy vitázol, mert én a barátod vagyok. :-)
2011. július 4. 22:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. július 4. 22:33

Mint a rosszpénzt! :-)

Én soha nem vitázom, ha nem bántanak (max még, ha a barátaimat bántják) :-)
2011. július 4. 22:33

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:33

Édes;-)

Ismersz:-)))

Mint a rosszpénzt! :-)
2011. július 4. 22:33

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. július 4. 22:31

Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)

Édes;-)

Ismersz:-)))
2011. július 4. 22:31

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:27

Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió

Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.

Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)
2011. július 4. 22:27

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 22:21

Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)

Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)

Nincs harag, ugye?

Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)

Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió

Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.
2011. július 4. 22:21

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:16

Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!

Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)

Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.

A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).

A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)

A jellemes fejtegetésedben igazad van.

Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)

Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)

Nincs harag, ugye?

Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)
2011. július 4. 22:16

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 21:26

Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.

Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)

Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)

Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!

Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)

Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.

A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).

A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)

A jellemes fejtegetésedben igazad van.
2011. július 4. 21:26

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 21:09

Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió

Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)

Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.

Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)

Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)
2011. július 4. 21:09

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 12:36

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada

Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió

Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)
 
2011. július 4. 12:36

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 10:42

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada
2011. július 4. 10:42

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 10:38

Én nem értem ezt a történetet.:)

1)Egy történet két esetre, személyre bontva?

2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?

3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?

Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))




***

Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.

Egyébként jól van megírva a cselekmény.

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
2011. július 4. 10:38
Én nem értem ezt a történetet.:)

1)Egy történet két esetre, személyre bontva?

2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?

3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?

Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))




***

Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.

Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: