Negyvenhét

Bocs Ági. Nem mozgok valami logikusan még itt az oldalon, most vettem észre írásod.
Nézd! Sok választási lehetőségünk nem volt.
Ma a vihar előtt leszedtem az epret és elküldtem a vőmtől neki. Meglátta, amikor az iskolából hazaért és azt kérdezte:
- Mami küldte neeekem?
A lányom mesélte.
Hát ezekért érdemes.
Erőt? Az van, míg élek.
Üdv. és köszönöm.

Kedves Laura! Nagyon köszönöm, hogy olvashattam megrázó történetedet, életedet!! Végtelenül erős vagy, ahogyan megpróbálsz élni, továbbmenni!!!
Sok erőt kívánok szeretettel: Ági