A változás kora… 1. rész
2011. augusztus 10. - Látogatók száma: 213
Nem ismerem a felhasznált irodalmat Éva, így csak tapasztalatból tudok beszélni. Igaz régebben én is olvastam néhány dolgot a témával kapcsolatban.
Fiatalkori céljaimat többnyire sikerült megvalósítanom, (család, gyerekek, tanulás). De ha nem sikerült volna, biztosan más célt tűztem volna ki magam elé. És ha az se sikerült volna, akkor még mást választok...
Veszteséget nem csak az a nő él át, akinek nem lehet gyermeke, hanem az is, aki elválik, akinek meghal közeli hozzátartozója, stb. De rendelkeznünk kell annyi és olyan tartalékokkal és önismerettel, hogy ezen sikerüljön rövidebb - hosszabb idő után túllépni...és esetleg másképpen, de folytatni az életünket.
Szerintem addig fiatal valaki, ameddig a derűs kedélyét és életszeretetét meg tudja őrizni. A változókor is egy élethelyzet, erre is fel lehet és kell készülni. És nem hiszem, hogy egy idősödő hölgy elveszítheti a vonzerejét. Sőt a sok mindent megvalósító életünk delén túl talán kevesebb a gondunk, kivéve persze, ha valakinek az egészsége megromlik. Jobban oda tudunk figyelni a környezetünkre. Kedvesek, empatikusak és humánusok lehetünk és álljunk pozitívan az ismeretlen dolgokhoz...
Szeretettel üdvözöllek benneteket, Jolcsi
Érdekes a cikk és nagyon klassz hozzászólásokat írtatok...
Nem ismerem a felhasznált irodalmat Éva, így csak tapasztalatból tudok beszélni. Igaz régebben én is olvastam néhány dolgot a témával kapcsolatban.
Fiatalkori céljaimat többnyire sikerült megvalósítanom, (család, gyerekek, tanulás). De ha nem sikerült volna, biztosan más célt tűztem volna ki magam elé. És ha az se sikerült volna, akkor még mást választok...
Veszteséget nem csak az a nő él át, akinek nem lehet gyermeke, hanem az is, aki elválik, akinek meghal közeli hozzátartozója, stb. De rendelkeznünk kell annyi és olyan tartalékokkal és önismerettel, hogy ezen sikerüljön rövidebb - hosszabb idő után túllépni...és esetleg másképpen, de folytatni az életünket.
Szerintem addig fiatal valaki, ameddig a derűs kedélyét és életszeretetét meg tudja őrizni. A változókor is egy élethelyzet, erre is fel lehet és kell készülni. És nem hiszem, hogy egy idősödő hölgy elveszítheti a vonzerejét. Sőt a sok mindent megvalósító életünk delén túl talán kevesebb a gondunk, kivéve persze, ha valakinek az egészsége megromlik. Jobban oda tudunk figyelni a környezetünkre. Kedvesek, empatikusak és humánusok lehetünk és álljunk pozitívan az ismeretlen dolgokhoz...
Szeretettel üdvözöllek benneteket, Jolcsi
Pontosan ezt akartam elérni a cikkel, a felhasznált irodalom is pozitív gondolatokat sugall, hogy semmibe nem kell beletörődni.
A hozzászólások is azt mutatják, hogy az akadályokat le kell küzdeni, célokat kell magunk elé tűzni, és törekedni a megvalósításra, és még akár boldog is lehet az, akinek mégsem jött össze minden, amit elképzelt.
Elmondhattam volna a saját tapasztalataimat. Hogyan küzdöttem végig a buktatókat és hogyan valósítottam meg önmagam. De erről szólnak az írásaim.
Köszönöm a hozzászólásod!
Puszi,
Éva