A változás kora… 1. rész
2011. augusztus 10. - Látogatók száma: 213
A pozitív hozzáállás mindenképpen méltányolható, de én inkább az elemző, problémafelismerő és megoldó gondolkodást részesítem előnyben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs mindig ok az örömre, és ha valaki nem kizárólag pozitív gondolatokkal néz a jövőbe, nem feltétlenül negatív. Szóval, sokfélék vagyunk, és sokféle okból vagyunk e világon. Te szerencsés embernek mondhatod magad, mert kiírod magadból koroddal járó problémáidat. Ezzel nem csak írói vágyaidat elégíted ki, nem egyszerűen megszabadulsz a terhedtől, de örömet is szerzel olvasóidnak azáltal, hogy kimondod helyettük is, ami foglalkoztatja őket, és azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Igen, a női lélek együtt alakul a testtel. Amikor fiatalon gondolunk az idősebb korunkra, megrettenünk tőle. Elképzelni nem tudjuk, hogyan éljük majd meg. De ha eljön az idő, meglepően sok, érdekes felfedezést tehetünk. A nő különösen érzékeny a változásra, de gyorsan alkalmazkodik, többé-kevésbé tudatosan éli meg ezt az időszakot. De sokfélék vagyunk, és sokféleképpen reagálunk testünk változásaira, lelkünk békéje nem mindig jön el a változások befejeztével.
Fontos meglátás, amit leírsz. Nem maga az öregedés folyamata a zavaró - megjegyzem, az idő múlását nem nagyon érzékeli az ember közvetlenül -, hanem az, hogy megpróbáljuk elkerülni a kor okozta változásokkal való szembenézést, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást róla.
Üdv,
Janó
Kedves Éva!
A pozitív hozzáállás mindenképpen méltányolható, de én inkább az elemző, problémafelismerő és megoldó gondolkodást részesítem előnyben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs mindig ok az örömre, és ha valaki nem kizárólag pozitív gondolatokkal néz a jövőbe, nem feltétlenül negatív. Szóval, sokfélék vagyunk, és sokféle okból vagyunk e világon. Te szerencsés embernek mondhatod magad, mert kiírod magadból koroddal járó problémáidat. Ezzel nem csak írói vágyaidat elégíted ki, nem egyszerűen megszabadulsz a terhedtől, de örömet is szerzel olvasóidnak azáltal, hogy kimondod helyettük is, ami foglalkoztatja őket, és azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Igen, a női lélek együtt alakul a testtel. Amikor fiatalon gondolunk az idősebb korunkra, megrettenünk tőle. Elképzelni nem tudjuk, hogyan éljük majd meg. De ha eljön az idő, meglepően sok, érdekes felfedezést tehetünk. A nő különösen érzékeny a változásra, de gyorsan alkalmazkodik, többé-kevésbé tudatosan éli meg ezt az időszakot. De sokfélék vagyunk, és sokféleképpen reagálunk testünk változásaira, lelkünk békéje nem mindig jön el a változások befejeztével.
Fontos meglátás, amit leírsz. Nem maga az öregedés folyamata a zavaró - megjegyzem, az idő múlását nem nagyon érzékeli az ember közvetlenül -, hanem az, hogy megpróbáljuk elkerülni a kor okozta változásokkal való szembenézést, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást róla.
Üdv,
Janó
Sikerült elérnem, hogy mindenki, aki eddig hozzászólt a maga szemszögéből nézve a nem mindenki számára jelentő problémát, igyekezett pozitív gondolatokkal alátámasztani, példákat felhozva a környezetükből, stb.
Én is a gondolatcserének vagyok a híve. Leírhatom mások életét, de nem vagyok benne. Nem tudhatom ő mire gondol, hogy éli meg a mindennapokat. Kifelé mutathat boldogságot, mosolyoghat a világra, de belül ő tudja mi az igazság.
Csak keressük, kutatjuk a helyünket. Ha megtaláljuk és jól érezzük magunkat benne, az is már elegendő. Tettünk egy lépést. A fontos, hogy mindig tudjuk, hol a helyünk.
Most, hogy benne vagyok nyakig ebben a változó korban, elmondhatom, cáfolhatom a hiedelmeket. Nagyon is nyitottá váltam a világ eddig ismeretlen dolgaira. Koromat meghazudtoló módon is akár. Megpróbálok nem tudomást venni róla. Tart, ameddig tart, de egyelőre élvezem. :-)
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat.
Puszi,
Éva