Vadrózsa - Pályázatra

Kedves Hozzászóló!

Először is: nem kedves akarok lenni a szerzővel, hanem tárgyszerű. Nem célom elnyerni a rokonszenvét, azt sem tudom, kicsoda, s e pillanatban az nem is érdekel. Nem „építő” kritikát akartam írni, sem „rombolót”, hanem csak kritikát.

A többiekhez hasonlóan te is beleestél abba a hibába, hogy elsősorban velem foglalkozol és nem a művel. A művet csak annyiban minősítetted, hogy neked tetszett. Itt megtehetted volna, hogy leírod, miért tetszett, miért találtad jónak, mert nyilván jónak tartod, ha tetszett. S ezzel rögvest a mű „védelmére” kelhettél volna, megcáfolva elmarasztaló szavaimat.

Figyelmetlenül olvasol. Nem azt mondtam, hogy „azonnal hagyja abba az írást”. Csupán egy finomkodó mondatát kiragadva, miszerint „beburkolózik az idilli, romantikus pillanatba”, bátorkodtam azt tanácsolni, hogy előbb talán gőzerővel olvasson, mielőtt írásra adja a fejét. Ugyanis abból lehet a legtöbbet tanulni.

Továbbá:
Természetesen nem várom el az itt íróktól, hogy nyomdakész írással rukkoljanak elő, azt azonban joggal várom el minden itt publikálótól, hogy a nyelvhelyességre odafigyeljen. Ami pedig súlyosbítja a helyzetet: ez egy pályamű. Azaz a cikkíró vállalja a megmérettetést. Sőt el is várhatja, hogy a dolgozatához megjegyzést fűzzenek mind a pályázók, mind a mezei olvasók. Hogy a vélemények alapján átgondolhassa a művét, s ha bármit hasznosít az észrevételekből, akár átdolgozza, újraírja, netán más művet tegyen fel helyette.
Az oldal működtetői kiírtak egy pályázatot, amit a résztvevőknek – pályázóknak, olvasóknak egyaránt – minimum illik, de úgy is mondhatnám, kötelességük komolyan venni, ha nem akarják lejáratni magukat, illetve az oldalt. S ebben bennefoglaltatik a hsz lehetősége is. Az azonban nem foglaltatik benne, hogy a hsz-t csakis léleksimogató, babusgató, gügyögő, kedves, barátságos, szeretetteli hangnemben lehet megírni. Merthogy itt a mű, a szöveg a megítélés tárgya, nem a szerző meg a hsz-elő lelke.

Ezt a cikket már jó néhányan látták, sőt le is osztályozták, mikor én olvastam. Azonban hsz-t senki nem fűzött hozzá. Én voltam az első. (Azóta igencsak megugrott a látogatottsága. A megjegyzéseim – tartalomtól függetlenül – mindig jótékony hatással vannak az adott mű nézettségére.)

Hogy a szerző sértetten reagál, szíve joga. Az már intelligencia kérdése, hogy hajlandó-e fontolóra venni a bírálatot, bármily keresetlen is az, vagy nyomban elutasítja mint „szapulást”. Bár azzal számolnia kell, mint mindenkinek, hogy a nyilvános oldalakon megjelenő és véleményezhető tartalmakra érkező reakciók széles skálán mozoghatnak. Különösen ha pályázati munkáról van szó, lásd feljebb.
Az azonban mindenképpen furcsa, hogy némely hozzászóló tagtársak csak azt tartják érdemesnek taglalni, hogy én milyen hangvételű hsz-t írok, vagy egyenest pszichológiai jellemzést rittyentenek, ám magáról a műről szót sem ejtenek. Ennek az attitűdnek jeles képviselője baktimi kartársnő, illetve az „Egy másik olvasó” (bár ez utóbbitól az ilyesmi rutinszerű), valamint te, kedves Hozzászóló.

Egyedül Bianka vette a fáradságot, hogy tételesen sorolgassa azt, amit én összefoglalóan „agyoncirkalmazott, egymást kioltó, túlburjánzó, felfokozott” „mondatszörnyek”-nek neveztem, illetve Zsötem jegyezte meg nagyon helyesen, hogy át kellene írni az egészet. (Ebből azért kiviláglik, hogy nem vagyok egyedül a mű elmarasztalásában.)

Szóval, kedves Hozzászóló, szorítkozzunk a szöveg elemzésére.

Üdv,

Ktr.

Üdv!

"Kedves" Ktr: Szerintem nem azzal volt a gond, hogy ki merted nyilvánítani a nemtetszésedet, hanem azzal, ahogyan tetted. Ez alapvető dolog, hogy egy valami nem tetszhet mindenkinek, mert ilyen nem létezik. Ha nem tetszik, persze mondd el, de ne rögtön azzal kezdd, hogy hagyja abba azonnal az írást.
Láthatóan egy kezdőről van szó, ami nem jelenti azt, hogy azonnal úgy kell kritikusként nekiesni, mint egy Havas Henrik, Csernus stílusát magára öltve. A nemtetszésedet kedvesebben is ki lehet nyilvánítani, abból is érteni fog az író. Egy kritikából néha maga az olvasó jelleme is kitűnik.

-----

Elolvastam, és nekem tetszett. Persze elírási hibák előfordulnak, főleg ha nem figyel annyira oda az ember. Nem mondom azt, hogy ilyen formában megvennék egy könyvet, de azt tudni kell hogy egy könyv készítésnek elég bonyolult folyamata van. Korrigálás nélkül ilyet ki sem adnának. Szerintem az összes pályázó történetével ez a helyzet, nem csak ezzel az eggyel.

Kedves Nem Tom: A kérdésed szerintem abszurd. Pontosan a fent említett miatt, és ahogy az előttem hozzászólást író is kérdezte: "Ki az aki utolsó pénzén könyvet vesz?" - értelmes ember nem hiszem.

Kedves baktimi: Neked csak azt tudom mondani, hogy nem kell komolyan venni az olyan "kritikákat", amire reagáltál. Tudom bosszantó tud lenni, ha valamire, vagy valakire aki neked kedves így véleményeznek, ami még nekem is szemet szúr. De nem kell rögtön visszatámadni mert ebből lesz a háború. :)
Persze jó az, ha valaki mellett áll még egy ember, és nem baj az ha védi.

-----

Ezek után, én azt javasolnám a Cikkírónak/Történetírónak, hogy mielőtt ilyen közönség előtt publikál valamit, többször is olvassa át a művét, vagy olvastassa el még egy emberrel, aki segít neki korrigálni. De akkor se csüggedjen, ha valakinek nem fog tetszeni, mert mindig lesznek ilyen emberek, ezt el kell fogadni.

Örülj annak, ha valakinek tetszik, mert az a sok "ötös" nem csak az ismerősöket takarja, hanem több olyan olvasót is, akik valóban a tetszésüket jelezték vele, csak nem tudták vagy nem akarták leírni.

Üdv

Olvasó