Vadrózsa - Pályázatra
2011. augusztus 10. - Látogatók száma: 210
Válasz erre: Cikkíró
Kedves Ktr!
Bár még mindig nem tartom kedvesnek a leges legelső "kritikádat". Nem sértődtem meg, szerintem félreértettél valamit. Egyszerűen csak rosszul esik az, ha minden körítés nélkül nekiesel az embernek.
Szívesen fogadom a kritikát, ami valóban kritika, de a te legelső hozzászólásod nem egy igazi kritika volt. Mint láthatod, olvashatod, Bianka kielemzését is fontolóra veszem, sőt használom majd.
Lehet, hogy számodra az a jó kritika, ahol rögön, indulatosan és durván közlik a tényeket, de az a te véleményed. Körültekintőbbnek kéne lenned másokkal, és nem csak azt a stílust használnod, ami számodra megfelel. Nem mindenki olyan kemény lelkű mint te, nem mindenki veszi könnyen a kemény kritikát. A legtöbb ember, főleg a kezdők még törékenyek, érzékenyek arra amit kiadnak a kezükből akkor is, ha tudják hogy nem tökéletes. Mert nincs tökéletes.
Azzal nem érsz el semmit, ha valakinek az első művét rögtön leoltod, aztán nagy százalékban az ilyen emberek tartózkodni fognak még az írás gondolatától is, pedig lehet hogy kis idővel nagyon is jó író vált volna belőle. Itt nem magamról beszélek, mert rám nem ilyen hatással volt.
Baktiminek sem azzal volt gondja, hogy megírtad, hogy nem tetszik neked pályamű, hanem azzal, ahogyan ezt kifejtetted. Ezért lett vita belőle.
Persze könnyű mindent félreértelmezni, és csak azt észrevenni amit mi akarunk látni.
Megértettem azt, amit mondani akartál. Túlírt az egész, van benne elírás, van benne még több hiba és ezt értem, felfogom és el is fogadom hogy ez bőven javításra szorul, de fogalmazhattál volna finomabban is.
Nekem az a hibám, hogy túlbonyolítottam az írást, neked viszont az, hogy nem vagy tekintettel másokra, ami olykor elkélne.
Ezen hozzászólásodból, avagy másodkritikádból, nem tudok több mindent levonni. Azon kívül, hogy túlbonyolított, és nincs drámai csúcspont, a többit nem tartom hibának. Hogy miért, azt nehéz lenne elmagyarázni, ezt érezni kell.
Ennyit szerettem volna, és remélem megértetted az én gondomat is. Köszönöm a te felvilágosításodat is, és hidd el, legközelebb be fogom tartani némelyiket, hogy jobb művet adhassak majd ki a kezemből.
Üdv,
Cikkíró
nem akarom a lelkedet pátyolgatni, megteszik azt mások.
Szembesültem egy pályaművel, egy szöveggel, aminek minden egyes mondata rossz. Művi, mesterkélt, túlbonyolított, túlcikornyázott. Ezen nincs mit szépíteni, nincs értelme „becsomagolni”. Persze hogy nem kellemes ilyen hsz-t kapni, de abban biztos lehetsz, hogy őszinte vagyok. Nem én vagyok durva, hanem a tények azok.
Soha nem írok indulatból. Egyrészt miért hozna ki a sodromból ez vagy más cikk, másrészt pontosan azt írom le, amit akarok.
Álságosnak érzem a kezdők érzékeny lelkére és törékenységére való hivatkozást. Te egy nyilvános fórumon meghirdetett pályázaton veszel részt az írásoddal, s ezzel vállalod, hogy bármilyen hozzászólás érkezhet a címedre. Erről van szó, nem többről.
Nem kell tudnom, hogy az első vagy a sokadik írásod, s ha egy kedvezőtlen hsz-szel el lehet venni valakinek a kedvét az írástól, akkor az megérdemli.
Fogalmazhattam volna finomabban is, csakhogy nem akartam finomabban fogalmazni.
És most megint nem leszek finom: ilyen mondatokat, mint a cikkedben szereplők, vétek leírni. Tessék átgondolni! Érzésekről akarsz írni? Rendben. De érzésekről nem feltétlenül úgy kell/lehet írni, hogy minden szó, minden mondat túlteng a hevülettől, a „jaj, de gyönyörűen fogalmazok” elhatározástól, az egymásra teljesen feleslegesen halmozott kifejezésektől, ami olyan mértékű műviséget eredményez, hogy az elképesztő.
(Ajánlott irodalom – a teljesség igénye nélkül: Görög regék és mondák; Sólem Aléchem: Énekek éneke; Tolsztoj: Anna Karenina; Hemingway: Búcsú a fegyverektől; Shakespeare: Romeo és Júlia; Hardy: Egy tiszta nő; Boris Vian: Tajtékos napok. És olvass Csehovot és Stendhalt, Virginia Woolfot és Malamudot, Updike-ot és Philip Roth-t, Móriczot és Kosztolányit, Krúdyt és Szerb Antalt, Maupassant-t és Moraviát és millió és millió kiváló író kiváló művét.)
Bármennyire rosszulesik is neked, megismétlem: a cikkedben minden mondat rossz. Ezt nem lehet javítani. Ha valamit akarsz kezdeni vele, akkor írd újra! Másképpen.
Biankának nyilván igaza van, nem olvastam el a hsz-eit, hogy miket pécézett ki, de gyakorlatilag mindent kipécézhetett (volna).
Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot: tessék sokat olvasni! Jó irodalmat! Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán mélyedtél el az olvasásban. Pótold! Klasszikusokat, moderneket egyaránt. Azokból megtudhatod, milyen a jó írásmű. Láthatod, hogyan építkezik egy írás, érzékelheted az arányokat, a ritmust, hogy a nyelvezet hogyan szolgálja a cselekményt, hogyan lehet egy-két vonással jellemet rajzolni stb. stb.
A továbbiakban sem leszek tekintettel sem a te lelkedre, sem máséra, aki nyilvános fórumra teszi fel az írásait. Mert én vagyok az olvasó. Méghozzá az igényes olvasó.
Üdv,
Ktr.
Válasz erre: Anonymus
Ez roppant érdekes…
Mind a kedves cikkíró, mind a kedves, kivont karddal védelmére rohanó rajongója nekiállt boncolgatni a pszichémet.
Pedig csak annyi történt, hogy rossznak találtam a pályaművet. S merészeltem megírni, hogy miért.
Hát nem nekem, az olvasónak szól a cikk?
Tovább az elbírálásnál figyelembe veszik az olvasói véleményeket is. És, javamra legyen mondva, nem adtam osztályzatot.
A lényeg azonban felhorgadásotok ellenére sem változik, kedves Szerző és kedves Bősz Védelmező.
A kedves Szerző keveri a szezont a fazonnal. Egy mondat nem attól lesz jó, ha teletűzdeli mindenféle sallanggal, és attól nem lesz sablonos, ha egészséges mondatokat ír, legyenek azok tő-, bővített vagy összetett mondatok.
Ez egy minden szempontból lapos és súlytalan szöveg – nem épül, nincs benne szemernyi feszültség sem (nemhogy drámai csúcspont!), ami „kényszerítené” az olvasót, hogy mielőbb megtudja a végét, azaz eljusson a feloldásig.
A szöveg nem él, nem lüktet, hiába az agyoncirkalmazott, egymást kioltó, túlburjánzó, felfokozott mondatok.
Továbbá a kedves Szerző tudhatná, hogy az édes nem egyenlő a gejllel, s a bonyolult nem ugyanaz, mint a túlbonyolított, a „bonyolultoskodó”.
S bármennyire ágál is a Lánglelkű Amazon, lehet fittyet hányni a nyelvhelyességnek, csak nem érdemes. Mert bizony a nyelvhasználat maga is stílusjegy. S míg egy alapjában jó történetben az olvasó, ha dohogva is, de átsiklik az apróbb nyelvi bakik fölött, addig egy rossz sztoriban a nyelvi bakik csak még jobban kiemelik az írásmű gyenge voltát.
Nos, ilyen egyszerű a dolog, anélkül hogy egy szót is ejtettem volna a pszichétekről, kedves Cikkíró és kedves baktimi.
Üdv,
Ktr.
Bár még mindig nem tartom kedvesnek a leges legelső "kritikádat". Nem sértődtem meg, szerintem félreértettél valamit. Egyszerűen csak rosszul esik az, ha minden körítés nélkül nekiesel az embernek.
Szívesen fogadom a kritikát, ami valóban kritika, de a te legelső hozzászólásod nem egy igazi kritika volt. Mint láthatod, olvashatod, Bianka kielemzését is fontolóra veszem, sőt használom majd.
Lehet, hogy számodra az a jó kritika, ahol rögön, indulatosan és durván közlik a tényeket, de az a te véleményed. Körültekintőbbnek kéne lenned másokkal, és nem csak azt a stílust használnod, ami számodra megfelel. Nem mindenki olyan kemény lelkű mint te, nem mindenki veszi könnyen a kemény kritikát. A legtöbb ember, főleg a kezdők még törékenyek, érzékenyek arra amit kiadnak a kezükből akkor is, ha tudják hogy nem tökéletes. Mert nincs tökéletes.
Azzal nem érsz el semmit, ha valakinek az első művét rögtön leoltod, aztán nagy százalékban az ilyen emberek tartózkodni fognak még az írás gondolatától is, pedig lehet hogy kis idővel nagyon is jó író vált volna belőle. Itt nem magamról beszélek, mert rám nem ilyen hatással volt.
Baktiminek sem azzal volt gondja, hogy megírtad, hogy nem tetszik neked pályamű, hanem azzal, ahogyan ezt kifejtetted. Ezért lett vita belőle.
Persze könnyű mindent félreértelmezni, és csak azt észrevenni amit mi akarunk látni.
Megértettem azt, amit mondani akartál. Túlírt az egész, van benne elírás, van benne még több hiba és ezt értem, felfogom és el is fogadom hogy ez bőven javításra szorul, de fogalmazhattál volna finomabban is.
Nekem az a hibám, hogy túlbonyolítottam az írást, neked viszont az, hogy nem vagy tekintettel másokra, ami olykor elkélne.
Ezen hozzászólásodból, avagy másodkritikádból, nem tudok több mindent levonni. Azon kívül, hogy túlbonyolított, és nincs drámai csúcspont, a többit nem tartom hibának. Hogy miért, azt nehéz lenne elmagyarázni, ezt érezni kell.
Ennyit szerettem volna, és remélem megértetted az én gondomat is. Köszönöm a te felvilágosításodat is, és hidd el, legközelebb be fogom tartani némelyiket, hogy jobb művet adhassak majd ki a kezemből.
Üdv,
Cikkíró
Mind a kedves cikkíró, mind a kedves, kivont karddal védelmére rohanó rajongója nekiállt boncolgatni a pszichémet.
Pedig csak annyi történt, hogy rossznak találtam a pályaművet. S merészeltem megírni, hogy miért.
Hát nem nekem, az olvasónak szól a cikk?
Tovább az elbírálásnál figyelembe veszik az olvasói véleményeket is. És, javamra legyen mondva, nem adtam osztályzatot.
A lényeg azonban felhorgadásotok ellenére sem változik, kedves Szerző és kedves Bősz Védelmező.
A kedves Szerző keveri a szezont a fazonnal. Egy mondat nem attól lesz jó, ha teletűzdeli mindenféle sallanggal, és attól nem lesz sablonos, ha egészséges mondatokat ír, legyenek azok tő-, bővített vagy összetett mondatok.
Ez egy minden szempontból lapos és súlytalan szöveg – nem épül, nincs benne szemernyi feszültség sem (nemhogy drámai csúcspont!), ami „kényszerítené” az olvasót, hogy mielőbb megtudja a végét, azaz eljusson a feloldásig.
A szöveg nem él, nem lüktet, hiába az agyoncirkalmazott, egymást kioltó, túlburjánzó, felfokozott mondatok.
Továbbá a kedves Szerző tudhatná, hogy az édes nem egyenlő a gejllel, s a bonyolult nem ugyanaz, mint a túlbonyolított, a „bonyolultoskodó”.
S bármennyire ágál is a Lánglelkű Amazon, lehet fittyet hányni a nyelvhelyességnek, csak nem érdemes. Mert bizony a nyelvhasználat maga is stílusjegy. S míg egy alapjában jó történetben az olvasó, ha dohogva is, de átsiklik az apróbb nyelvi bakik fölött, addig egy rossz sztoriban a nyelvi bakik csak még jobban kiemelik az írásmű gyenge voltát.
Nos, ilyen egyszerű a dolog, anélkül hogy egy szót is ejtettem volna a pszichétekről, kedves Cikkíró és kedves baktimi.
Üdv,
Ktr.
Kedves Cikkíró,
nem akarom a lelkedet pátyolgatni, megteszik azt mások.
Szembesültem egy pályaművel, egy szöveggel, aminek minden egyes mondata rossz. Művi, mesterkélt, túlbonyolított, túlcikornyázott. Ezen nincs mit szépíteni, nincs értelme „becsomagolni”. Persze hogy nem kellemes ilyen hsz-t kapni, de abban biztos lehetsz, hogy őszinte vagyok. Nem én vagyok durva, hanem a tények azok.
Soha nem írok indulatból. Egyrészt miért hozna ki a sodromból ez vagy más cikk, másrészt pontosan azt írom le, amit akarok.
Álságosnak érzem a kezdők érzékeny lelkére és törékenységére való hivatkozást. Te egy nyilvános fórumon meghirdetett pályázaton veszel részt az írásoddal, s ezzel vállalod, hogy bármilyen hozzászólás érkezhet a címedre. Erről van szó, nem többről.
Nem kell tudnom, hogy az első vagy a sokadik írásod, s ha egy kedvezőtlen hsz-szel el lehet venni valakinek a kedvét az írástól, akkor az megérdemli.
Fogalmazhattam volna finomabban is, csakhogy nem akartam finomabban fogalmazni.
És most megint nem leszek finom: ilyen mondatokat, mint a cikkedben szereplők, vétek leírni. Tessék átgondolni! Érzésekről akarsz írni? Rendben. De érzésekről nem feltétlenül úgy kell/lehet írni, hogy minden szó, minden mondat túlteng a hevülettől, a „jaj, de gyönyörűen fogalmazok” elhatározástól, az egymásra teljesen feleslegesen halmozott kifejezésektől, ami olyan mértékű műviséget eredményez, hogy az elképesztő.
(Ajánlott irodalom – a teljesség igénye nélkül: Görög regék és mondák; Sólem Aléchem: Énekek éneke; Tolsztoj: Anna Karenina; Hemingway: Búcsú a fegyverektől; Shakespeare: Romeo és Júlia; Hardy: Egy tiszta nő; Boris Vian: Tajtékos napok. És olvass Csehovot és Stendhalt, Virginia Woolfot és Malamudot, Updike-ot és Philip Roth-t, Móriczot és Kosztolányit, Krúdyt és Szerb Antalt, Maupassant-t és Moraviát és millió és millió kiváló író kiváló művét.)
Bármennyire rosszulesik is neked, megismétlem: a cikkedben minden mondat rossz. Ezt nem lehet javítani. Ha valamit akarsz kezdeni vele, akkor írd újra! Másképpen.
Biankának nyilván igaza van, nem olvastam el a hsz-eit, hogy miket pécézett ki, de gyakorlatilag mindent kipécézhetett (volna).
Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot: tessék sokat olvasni! Jó irodalmat! Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán mélyedtél el az olvasásban. Pótold! Klasszikusokat, moderneket egyaránt. Azokból megtudhatod, milyen a jó írásmű. Láthatod, hogyan építkezik egy írás, érzékelheted az arányokat, a ritmust, hogy a nyelvezet hogyan szolgálja a cselekményt, hogyan lehet egy-két vonással jellemet rajzolni stb. stb.
A továbbiakban sem leszek tekintettel sem a te lelkedre, sem máséra, aki nyilvános fórumra teszi fel az írásait. Mert én vagyok az olvasó. Méghozzá az igényes olvasó.
Üdv,
Ktr.
Nem kért tőled senki pátyolgatást, mivel nem erről van szó, másrészt meg úgy sem lennél képes rá.
De a legelső megnyilvánulásod akkor sem kritika volt, hanem lehordás. Kész és pont. Még mindig félreértettél, mert nem esik rosszul ha megírod hogy rossz, mert legalább tudom, hogy nem jó.
Tipikusan ezt a választ vártam tőled: "...s ha egy kedvezőtlen hsz-szel el lehet venni valakinek a kedvét az írástól, akkor az megérdemli."
Ebből látszik, lehet, hogy a művek kielemzéséhez értesz, de az emberekhez nem. Pedig ez a kettő szorosan összekapcsolódik.
Üdv,
Cikkíró