A változás kora… 1. rész
2011. augusztus 10. - Látogatók száma: 213
Minden krosztálynak más a feladata, más a szépsége. A gyerekek gondtalanul játszanak, a fiatalok szórakoznak, családot alapítanak, az időssebbeknek pedig az unokák jelentik az örömet. Ilyenformán mindenki teljesíti a maga elé tűzött célt. Ha valaki túljut élete delén, akkor sem kell pánikba esnie. Egy változó korban lévő hölgy is lehet boldog és kiegyensúlyozott. Miért is kellene ezért elveszítenie az önbizalmát, hiszen rajta kívül sokan kerülnek ebbe a korba, ha megélik. Nem értem miért küzdenek mindenféle praktikákkal a természetes öregedési folyamattal szemben. Milyen nevetséges és természetellenes egy-egy agyonplasztikázott, felfújt szájú idősödő díva! Azt gondolja, hogy ezáltal nem látszik rajta a kor. Pedig igen! Akkor már inkáb a ráncok! Tehát nem félni kell az öregedéstől, hanem bölcsebben, érettebben, sok tapasztalattal a hátunk mögött megélni azt.
Puszillak
heleenke
Szia Éva!
Minden krosztálynak más a feladata, más a szépsége. A gyerekek gondtalanul játszanak, a fiatalok szórakoznak, családot alapítanak, az időssebbeknek pedig az unokák jelentik az örömet. Ilyenformán mindenki teljesíti a maga elé tűzött célt. Ha valaki túljut élete delén, akkor sem kell pánikba esnie. Egy változó korban lévő hölgy is lehet boldog és kiegyensúlyozott. Miért is kellene ezért elveszítenie az önbizalmát, hiszen rajta kívül sokan kerülnek ebbe a korba, ha megélik. Nem értem miért küzdenek mindenféle praktikákkal a természetes öregedési folyamattal szemben. Milyen nevetséges és természetellenes egy-egy agyonplasztikázott, felfújt szájú idősödő díva! Azt gondolja, hogy ezáltal nem látszik rajta a kor. Pedig igen! Akkor már inkáb a ráncok! Tehát nem félni kell az öregedéstől, hanem bölcsebben, érettebben, sok tapasztalattal a hátunk mögött megélni azt.
Puszillak
heleenke
Gyakran szembesülök azzal, hogy legjobb lenne nem tollat ragadni, mert a gondolataimat éppen az adott hangulatom határozza meg. Mégsem teszem. Labilis lennék? Vagyis még magammal sem vagyok tisztába, mikor látok valamit reálisnak, ha boldog vagyok, vagy boldogtalan. Mindenképp befolyásol az adott pillanat. A gondolataimat, a hozzáállást. Ez nyomaszt. Nem érzem jól magam a bőrömben. Ki akarom magamból vetni a rosszat. Van aki el tudja fogadni a természetes folyamatot, van aki lázad ellene, és szeretné kitolni azt az időt, amikor már be kell lássa, ennyi volt. Nem vagyok most pozitív. Akkor lennék az, ha minden bejött volna, mint ahogy azt te írod. Gyermekkor, gondtalanság, fiatalság, szórakozás, családalapítás, siker, unokák,... felejtsük el.
A kitűzött cél nem egyenlő a megvalósítással. Akadályozó tényezők mindig is voltak és lesznek is. Nem csak rajtunk múlik, hogy ezen túl tudjuk magunkat tenni, vagy sem. Fontosak vagyunk egymás számára? Nem feltétlen.
A szembesülés azzal, hogy nem, az a katasztrófa. Így éli meg az, aki nem képes egyedül megbirkózni a kihívásokkal...
Olyan jó lenne ezeket a dolgokat egyszerűbbnek látni, elfogadni.
Most ilyenem volt. :-)
Puszi,
Éva