Carmen és a Bíró - Romantikus erotika - Pályázat!
2011. augusztus 16. - Látogatók száma: 206
Anonymus
Miért is van olyan érzésem, hogy e novella a Te vágyad, a Te lelked? Miért is tudok igazat adni a bevezetőd mottójának; "Romantikaigény tekintetében minden asszony nimfomán!"?
Egyszer, régen egy nagy gondolkodó azt mondta; minden asszonyt ismernünk kell, hogy egyet ismerhessünk. Nos, ha ez ilyenformán lehetetlen is, de nekünk pasiknak törekedni kellene erre a megismerésre. És most nem feltétlenül az ágyra gondolok! Sokkal inkább a lélekre, a vágyra, az érzelmekre. Meggyőződésem, hogy sokkal több lenne a boldog párkapcsolat, ha mi férfiak többet, jobban figyelnénk kedveseink lelkére is!
Pinokkió véleményével csak annyiban különbözök, hogy amennyiben ez az írás egy szeretni tudó, - emberi szeretetet adni tudó, - szerelemre vágyó asszony érzelmeit álmodja meg, akkor a hősöknek nem feltétlenül kellene jobban plasztikusnak, pszichológiailag kiforrott ábrázolásúnak lenniük.
Dramaturgiailag szerintem jó a felépítés. (Nem vagyok szakember.)
A megkapó kis bevezetővel, a nem vulgáris, érzelmes - de nem csöpögően szirupos! - álomtörténettel, és a katartikus felébredéssel.
A minket, olvasókat megszólító befejezéssel pedig az álom lezárásaként gondolkodásra is késztet. Főleg minket, férfi olvasókat.
És ne feledjük; álmodtunk együtt az íróval!
És álmainkban sem az aprólékos részletekre figyelünk, hanem a megálmodott vágy, a megálmodott érzés a fontos, a maradandó élményt nyújtó felébredés, mely után hasonló álomra vágyunk ismét, és ismét!
Hiszen mindannyiunknak voltak már álmai, melyeket azóta is próbálunk újra, meg újra megálmodni. És nem feltétlenül az apró(bb) részletek miatt.
Csodállak Kedves Meseíró!
Ne add fel!
Bízz benne, hogy Feléd is nyújtja majd kezét a mese-álmod Bírója!
Addig álmodj még nekünk sok hasonló mesét!
*Egy Lökött Pasi*
Üdvözlet az Írónak!
Miért is van olyan érzésem, hogy e novella a Te vágyad, a Te lelked? Miért is tudok igazat adni a bevezetőd mottójának; "Romantikaigény tekintetében minden asszony nimfomán!"?
Egyszer, régen egy nagy gondolkodó azt mondta; minden asszonyt ismernünk kell, hogy egyet ismerhessünk. Nos, ha ez ilyenformán lehetetlen is, de nekünk pasiknak törekedni kellene erre a megismerésre. És most nem feltétlenül az ágyra gondolok! Sokkal inkább a lélekre, a vágyra, az érzelmekre. Meggyőződésem, hogy sokkal több lenne a boldog párkapcsolat, ha mi férfiak többet, jobban figyelnénk kedveseink lelkére is!
Pinokkió véleményével csak annyiban különbözök, hogy amennyiben ez az írás egy szeretni tudó, - emberi szeretetet adni tudó, - szerelemre vágyó asszony érzelmeit álmodja meg, akkor a hősöknek nem feltétlenül kellene jobban plasztikusnak, pszichológiailag kiforrott ábrázolásúnak lenniük.
Dramaturgiailag szerintem jó a felépítés. (Nem vagyok szakember.)
A megkapó kis bevezetővel, a nem vulgáris, érzelmes - de nem csöpögően szirupos! - álomtörténettel, és a katartikus felébredéssel.
A minket, olvasókat megszólító befejezéssel pedig az álom lezárásaként gondolkodásra is késztet. Főleg minket, férfi olvasókat.
És ne feledjük; álmodtunk együtt az íróval!
És álmainkban sem az aprólékos részletekre figyelünk, hanem a megálmodott vágy, a megálmodott érzés a fontos, a maradandó élményt nyújtó felébredés, mely után hasonló álomra vágyunk ismét, és ismét!
Hiszen mindannyiunknak voltak már álmai, melyeket azóta is próbálunk újra, meg újra megálmodni. És nem feltétlenül az apró(bb) részletek miatt.
Csodállak Kedves Meseíró!
Ne add fel!
Bízz benne, hogy Feléd is nyújtja majd kezét a mese-álmod Bírója!
Addig álmodj még nekünk sok hasonló mesét!
*Egy Lökött Pasi*
Mindannyian álmodunk, keressük a szépet ebben a nem könnyű világban. Ezzel telítődünk nap mint nap, és álmainkban a vágyaink kerülnek előtérbe, minden mást mögöttünk hagyva.
A romantika, ha hiányzik, mert mindenki igényli, még annak is hiányzik, aki tagadja, szükségünk van rá. Ha másként nem érhető el, akkor megálmodjuk a magunk kis világát.
Persze ez nem pótolhat mindent. De a valóság olykor sokkal elérhetetlenebb számunkra, ezért van a túlzott belső vágyainkra figyelés. És ez vetítődik ki a gondolatainkra.
Nem mindig szeretünk küzdeni az elérhetetlen után.
Ha senkit nem érdekel a lelkünk, bennünket igen, akkor ilyen módon teszünk érte.
Miért lenne lökött pasi az, akinek ilyen szép gondolatai vannak? :-)
Pussz,
Éva