Beteljesülés/ Pályamű
2011. augusztus 18. - Látogatók száma: 214
Anonymus
A sok támadás miatt, ki kell egészítsem a kritikámat!
(Így sem teljes...)
„- Jogtalanul felistenítetted!” – mondták :-(, hallom juditti oldalán és egyebütt.
- Miért? -mondtam én. Elemezted? ("Kint" kértem küldjék az emilemre az elemzést, de csak sunnyogás a válasz! Meg további vádaskodások :-( )
- De az egyik kritikus is azt mondta… -mondták.
- Az a kritikus Zsötem, legalább véleményt nyilvánított! Szakmait. Nem értek vele egyet. Majd megindokolom! És te mit mondasz?
Sajnálom azokat, akiket megbántottam -magukra vették kritikámat-, de tudnotok kell, hogy a maximális jó szándék vezeti tollamat vagy billentyűütéseimet.
---
Ez az írás is egy a többi közül, amit értékeltem (nem a legjobbra(!) -a maga nemében jónak vélem, megdicsértem; ennyi történt(!)-, de ezt nem hiszem, hogy minden írásnál nyilvánosságra kell hoznom, hisz a döntés egy csapatmunka lesz, mint mindig –ti is itt sokan segítetek nekünk-, vita után fog megszületni!). Nyilván szubjektív vagyok, mint minden kritikus (aki tagadja, hazudik), de azért pár dolog nem szubjektív!
Álljunk már meg egy picit!!!
A mondatok kapcsolódása szerint…
A rövid mondatos írás akkor jó, ha megfelelő ritmusban törik a mondatok a mondanivalót. Lehetőleg ez az írás tördelésén is látsszon; pl:
„Végre közeledik a pillanat. Alig várom. Te is. Már a gondolattól is bizsergést érzek. Ott lenn. Végre nem csak gondolni fogjuk. Végre nem csak a szavak játszanak. Csak Te és én. Két felnőtt, vágyai elapasztására éhes ember. Még egy-két simítás a tükör előtt.”
< Itt arra volt példa, hogy az író nem törte meg a gondolatot.
Most nézzük az ellenkezőjét, pl:
„Egy puszi a homlokra, az orra, a szájra. Aztán lassan haladok lefelé. Végig a mellkason, a hason. Érzem a vágyat, mikor érek már oda.
/ Késleltetés, azért tördel, hisz amit ír: „mikor érek már oda” követeli a sortörést! /
Kicsit elidőzök a hasadon, hogy növeljem a vágyat.
/ „Elidőzöm”… Muszáj megint törnie! Vagy véletlen vagy ösztönből érzi. /
Na jó! Nem kínozlak tovább.
/ Itt a várakozás lezárása: „Nem kínozlak tovább.” …ugye kell az <enter> /
Kezembe veszem férfiasságodat.” … és folytatja… most már egy bekezdésben a szeretkezést.
/Érdekesség mire figyelt az író: ez a bekezdés arról szól, hogy ő mit csinál, és a következő (ugye tördelés használatával) arról, hogy vele mit csinálnak:
”Végigsimítod testemet. Lassan a hátamra fektetsz. Bekúszol a lábaim közé. Hagyom, hogy azt tedd, amit szeretnél. Én is vágyom rá.”
De ettől meg kell maradni az írás dinamikájának! Ha azt visszafogja, akkor az hiba. Itt nem éreztem visszafogást, sok más eddig olvasott írásnál igen.
A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket, pl:
>>Kezembe veszem férfiasságodat, oda is jár egy puszi. Aztán finoman a számba veszem, nagyon élvezed, egyre jobban lüktetsz. Még hagyom kicsit, hogy élvezd, tudom, hogy jól esik neked. Apró nyögések hagyják el a szádat.<<
tehát egymás folytatásai is lehessenek. Ahol ez nem így van, ott szerepének kell lenni a törésnek, pl:
"Forró, illatos fürdő. Borotva. Epillátor. Mindez Neked. Mindez értünk."
Itt az író egy felsorolás szerűen írja a gondolatait. Azt szeretné átadni, amit ő egy készülődéskor átél! Finom szem kell ahhoz, hogy ezt észrevegyük, vagy finom kéz, hogy ezt valaki tudatosan beletegye az írásába.
Ki ne készült volna már valahova..., pl egy kirándulásra. A végén mit csinálsz?
Felteszed a kérdéseidet!!!
Házat bezártam? Csapot elzártam? Kutyát elengedtem?
És utána? elkezded sorolni:
Igazolvány. Forgalmi. Kulcs. Gyerek. Rendben!
És a végén mit mondasz?
„Huh!”
Nekem ez tökéletesen átjött.
A mondatok tartalmi/fogalmi szempontok szerint…
„Összerezzen testem, halk sóhaj hagyja el a számat.”
> Tökéletes tartalom, és érzés leírás. Kiemelendő, hogy az író nem cizellálja túl! Csak annyit tesz a mondatokba, amennyit érzékeltetni akar!
„Megcsókolod testem legérzékenyebb részét. Nyelveddel csodákat művelsz. Élvezem.”
Ami hibának nevezhető és ez későbbi mérlegelés lesz, hogy nem lépi-e át az írás az erotika határát?
De akkor nézzük a kritizált mondatokat:
„ „....vágyai elapasztására éhes ember.” A vágyakat nem elapasztani szoktuk, hanem kielégíteni.”
Ezt így nem jelenteném ki! Az írói eszközök tárháza széles. Nem egyezik feltétlen a hétköznapi gondolkodás-, kifejezésmóddal. Egy írásnál a szavaknak jelentésük lehet!!!
/*Más is használja… „De talán túlságosan korai volt költészetében a klasszicizálás, a szenvedély szerénységből való ki nem élése, az ember olykor sajnálja a romantikus hevület elapasztását, ha a dikció itt-ott túlságosan is kényelmes áramlására vagy az óhatatlanul beléje keveredett klasszikus-ismerős ízekre gondol.” Lengyel Balázs; http://www.pim.hu/object.7AB7B279-C984-4495-9A23-C904605A95F0.ivy /
Az a kérdés, mit akar kifejezni az író? „Elapasztani” akar vagy „kielégíteni”? Ha kielégíteni, akkor egy visszatérő mozzanatról lehet szó, ha elapasztani, akkor megszüntetni akar, ami most először történik meg vagy csak ritkán. Itt egyértelmű az első alkalom. Én így itt nagyon helyénvalónak érzem az adott hangulatkeltő szóhasználatot! Ezek az apróságok, amik nekem pont tetszettek.
” „Nagyon kemény valami ott bent.” – vicces, inkább mosolyogtató, mint erotikus. ”
Minden esetre nem „télapós ;-)”... Én a szövegkörnyezetből kiemelést nem támogatom. De egy rövid mondatszerkezetes írásnál kifejezetten szakmaiatlannak tartom (Judittinél egyes hsz-előktől ez folyik sajnos :-( )!
Lássuk korrektül, teljességében:
„Az én kezem is keres, és talál. Kikapcsolom a nadrágszíjadat.
Nagyon kemény valami ott bent. Valami, amit magamévá szeretnék tenni. Már tudom, az enyém lesz. Benyúlok a nadrágodba, megmarkolom férfiasságodat. Forró vagy, és kemény. Lüktetsz a vágytól.” < Így már nem érzek ezzel semmi gondot!
” De a kedvencem a „Kihámozzuk egymást a ruháinkból, és rávetjük magunkat az ágyra.”
Látom, amit az ágyra ugrástól a levegőbe dobja őket a rugó. :) :( „
Jaj! Valahol olvastam a neten: „Mielőtt azonban vadul rávetjük magunkat az étcsokoládéra, vegyük számításba, hogy 100 gramm nagyjából 2 093 kilojoules energiát tartalmaz.” A kedves kritikus mit látna ekkor?
Ugyan már! Az elapasztásra váró felek ugyan mi a fenét tennének, ha nem rávetnék magukat az ágyra?! Persze ezt csak az érti, aki jó empatikus készséggel rendelkezik, vagy éppen elapasztásra vár a teste!
De hogy az oldalról is hozzunk példát:
„- Nyissuk ki az ágyat! - javasolta a nő két harapdálás között.
- Minek? Én így is meg tudlak dugni - válaszolta a férfi miközben a kanapéhoz húzta őt.
Lelökte a bútorra, és mohón nekiesett.”
Ehhez egy kritikai hsz: „Mindannyiunknak van férfi és női oldala. Az érzések Kánaánja, amiben az agresszió is benne van. A domináns oldalunk szólal meg, ami jellemző az egyéniségre.” < Nekem a kritikus ellentmondásos. Itt lehet egyszerűen lökni, máshol közösmegegyezéssel nem lehet „rávetni” magunkat?!
Vagy dinamika…
„Vonaglik a két test. Egy ütemre mozog. Teljes az összhang. Nincsenek szavak, csak kéjes sóhajok.”
Tökéletes dinamika és szemantika. Nekem ez az egész íráson végigvonul! Azt hiszem elmarasztaltam az írót némely novellába illő elem kihagyása miatt. De annak szerkezetébe, mondatszerkesztésébe, dinamikájába belekötni „csak úgy”, szerintem nem ildomos!
Kiemelem, hogy nem Zsötem kritikájával van bajom! Neki még lehet, hogy igaza is van! Nem mindenkinek tetszik ugyanaz! De a többi hátulróljövést már nincs kedvem egyszerűen nem lereagálni!
Üdv,
Pinokkió
Kedves Olvasó!
A sok támadás miatt, ki kell egészítsem a kritikámat!
(Így sem teljes...)
„- Jogtalanul felistenítetted!” – mondták :-(, hallom juditti oldalán és egyebütt.
- Miért? -mondtam én. Elemezted? ("Kint" kértem küldjék az emilemre az elemzést, de csak sunnyogás a válasz! Meg további vádaskodások :-( )
- De az egyik kritikus is azt mondta… -mondták.
- Az a kritikus Zsötem, legalább véleményt nyilvánított! Szakmait. Nem értek vele egyet. Majd megindokolom! És te mit mondasz?
Sajnálom azokat, akiket megbántottam -magukra vették kritikámat-, de tudnotok kell, hogy a maximális jó szándék vezeti tollamat vagy billentyűütéseimet.
---
Ez az írás is egy a többi közül, amit értékeltem (nem a legjobbra(!) -a maga nemében jónak vélem, megdicsértem; ennyi történt(!)-, de ezt nem hiszem, hogy minden írásnál nyilvánosságra kell hoznom, hisz a döntés egy csapatmunka lesz, mint mindig –ti is itt sokan segítetek nekünk-, vita után fog megszületni!). Nyilván szubjektív vagyok, mint minden kritikus (aki tagadja, hazudik), de azért pár dolog nem szubjektív!
Álljunk már meg egy picit!!!
A mondatok kapcsolódása szerint…
A rövid mondatos írás akkor jó, ha megfelelő ritmusban törik a mondatok a mondanivalót. Lehetőleg ez az írás tördelésén is látsszon; pl:
„Végre közeledik a pillanat. Alig várom. Te is. Már a gondolattól is bizsergést érzek. Ott lenn. Végre nem csak gondolni fogjuk. Végre nem csak a szavak játszanak. Csak Te és én. Két felnőtt, vágyai elapasztására éhes ember. Még egy-két simítás a tükör előtt.”
< Itt arra volt példa, hogy az író nem törte meg a gondolatot.
Most nézzük az ellenkezőjét, pl:
„Egy puszi a homlokra, az orra, a szájra. Aztán lassan haladok lefelé. Végig a mellkason, a hason. Érzem a vágyat, mikor érek már oda.
/ Késleltetés, azért tördel, hisz amit ír: „mikor érek már oda” követeli a sortörést! /
Kicsit elidőzök a hasadon, hogy növeljem a vágyat.
/ „Elidőzöm”… Muszáj megint törnie! Vagy véletlen vagy ösztönből érzi. /
Na jó! Nem kínozlak tovább.
/ Itt a várakozás lezárása: „Nem kínozlak tovább.” …ugye kell az <enter> /
Kezembe veszem férfiasságodat.” … és folytatja… most már egy bekezdésben a szeretkezést.
/Érdekesség mire figyelt az író: ez a bekezdés arról szól, hogy ő mit csinál, és a következő (ugye tördelés használatával) arról, hogy vele mit csinálnak:
”Végigsimítod testemet. Lassan a hátamra fektetsz. Bekúszol a lábaim közé. Hagyom, hogy azt tedd, amit szeretnél. Én is vágyom rá.”
De ettől meg kell maradni az írás dinamikájának! Ha azt visszafogja, akkor az hiba. Itt nem éreztem visszafogást, sok más eddig olvasott írásnál igen.
A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket, pl:
>>Kezembe veszem férfiasságodat, oda is jár egy puszi. Aztán finoman a számba veszem, nagyon élvezed, egyre jobban lüktetsz. Még hagyom kicsit, hogy élvezd, tudom, hogy jól esik neked. Apró nyögések hagyják el a szádat.<<
tehát egymás folytatásai is lehessenek. Ahol ez nem így van, ott szerepének kell lenni a törésnek, pl:
"Forró, illatos fürdő. Borotva. Epillátor. Mindez Neked. Mindez értünk."
Itt az író egy felsorolás szerűen írja a gondolatait. Azt szeretné átadni, amit ő egy készülődéskor átél! Finom szem kell ahhoz, hogy ezt észrevegyük, vagy finom kéz, hogy ezt valaki tudatosan beletegye az írásába.
Ki ne készült volna már valahova..., pl egy kirándulásra. A végén mit csinálsz?
Felteszed a kérdéseidet!!!
Házat bezártam? Csapot elzártam? Kutyát elengedtem?
És utána? elkezded sorolni:
Igazolvány. Forgalmi. Kulcs. Gyerek. Rendben!
És a végén mit mondasz?
„Huh!”
Nekem ez tökéletesen átjött.
A mondatok tartalmi/fogalmi szempontok szerint…
„Összerezzen testem, halk sóhaj hagyja el a számat.”
> Tökéletes tartalom, és érzés leírás. Kiemelendő, hogy az író nem cizellálja túl! Csak annyit tesz a mondatokba, amennyit érzékeltetni akar!
„Megcsókolod testem legérzékenyebb részét. Nyelveddel csodákat művelsz. Élvezem.”
Ami hibának nevezhető és ez későbbi mérlegelés lesz, hogy nem lépi-e át az írás az erotika határát?
De akkor nézzük a kritizált mondatokat:
„ „....vágyai elapasztására éhes ember.” A vágyakat nem elapasztani szoktuk, hanem kielégíteni.”
Ezt így nem jelenteném ki! Az írói eszközök tárháza széles. Nem egyezik feltétlen a hétköznapi gondolkodás-, kifejezésmóddal. Egy írásnál a szavaknak jelentésük lehet!!!
/*Más is használja… „De talán túlságosan korai volt költészetében a klasszicizálás, a szenvedély szerénységből való ki nem élése, az ember olykor sajnálja a romantikus hevület elapasztását, ha a dikció itt-ott túlságosan is kényelmes áramlására vagy az óhatatlanul beléje keveredett klasszikus-ismerős ízekre gondol.” Lengyel Balázs; http://www.pim.hu/object.7AB7B279-C984-4495-9A23-C904605A95F0.ivy /
Az a kérdés, mit akar kifejezni az író? „Elapasztani” akar vagy „kielégíteni”? Ha kielégíteni, akkor egy visszatérő mozzanatról lehet szó, ha elapasztani, akkor megszüntetni akar, ami most először történik meg vagy csak ritkán. Itt egyértelmű az első alkalom. Én így itt nagyon helyénvalónak érzem az adott hangulatkeltő szóhasználatot! Ezek az apróságok, amik nekem pont tetszettek.
” „Nagyon kemény valami ott bent.” – vicces, inkább mosolyogtató, mint erotikus. ”
Minden esetre nem „télapós ;-)”... Én a szövegkörnyezetből kiemelést nem támogatom. De egy rövid mondatszerkezetes írásnál kifejezetten szakmaiatlannak tartom (Judittinél egyes hsz-előktől ez folyik sajnos :-( )!
Lássuk korrektül, teljességében:
„Az én kezem is keres, és talál. Kikapcsolom a nadrágszíjadat.
Nagyon kemény valami ott bent. Valami, amit magamévá szeretnék tenni. Már tudom, az enyém lesz. Benyúlok a nadrágodba, megmarkolom férfiasságodat. Forró vagy, és kemény. Lüktetsz a vágytól.” < Így már nem érzek ezzel semmi gondot!
” De a kedvencem a „Kihámozzuk egymást a ruháinkból, és rávetjük magunkat az ágyra.”
Látom, amit az ágyra ugrástól a levegőbe dobja őket a rugó. :) :( „
Jaj! Valahol olvastam a neten: „Mielőtt azonban vadul rávetjük magunkat az étcsokoládéra, vegyük számításba, hogy 100 gramm nagyjából 2 093 kilojoules energiát tartalmaz.” A kedves kritikus mit látna ekkor?
Ugyan már! Az elapasztásra váró felek ugyan mi a fenét tennének, ha nem rávetnék magukat az ágyra?! Persze ezt csak az érti, aki jó empatikus készséggel rendelkezik, vagy éppen elapasztásra vár a teste!
De hogy az oldalról is hozzunk példát:
„- Nyissuk ki az ágyat! - javasolta a nő két harapdálás között.
- Minek? Én így is meg tudlak dugni - válaszolta a férfi miközben a kanapéhoz húzta őt.
Lelökte a bútorra, és mohón nekiesett.”
Ehhez egy kritikai hsz: „Mindannyiunknak van férfi és női oldala. Az érzések Kánaánja, amiben az agresszió is benne van. A domináns oldalunk szólal meg, ami jellemző az egyéniségre.” < Nekem a kritikus ellentmondásos. Itt lehet egyszerűen lökni, máshol közösmegegyezéssel nem lehet „rávetni” magunkat?!
Vagy dinamika…
„Vonaglik a két test. Egy ütemre mozog. Teljes az összhang. Nincsenek szavak, csak kéjes sóhajok.”
Tökéletes dinamika és szemantika. Nekem ez az egész íráson végigvonul! Azt hiszem elmarasztaltam az írót némely novellába illő elem kihagyása miatt. De annak szerkezetébe, mondatszerkesztésébe, dinamikájába belekötni „csak úgy”, szerintem nem ildomos!
Kiemelem, hogy nem Zsötem kritikájával van bajom! Neki még lehet, hogy igaza is van! Nem mindenkinek tetszik ugyanaz! De a többi hátulróljövést már nincs kedvem egyszerűen nem lereagálni!
Üdv,
Pinokkió
Köszönöm ezt a részletes elemzést.
Nem zavar, hogy vannak negatív kritikák is. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Legalább van miről beszélni. :-)
Pontosan leírtad azt, amiért ebben a formában írtam meg a cikket.
Én úgy gondolom, hogy csak az érti meg ezt az írást, aki már átélt hasonló érzéseket, és voltak ilyen gondolatai is. Tudja, milyen az érzelmekkel teli várakozás.
Még egyszer köszönöm a sok munkát, amit az írás elemzésébe fektettél!