Elengedés
2011. szeptember 7. - Látogatók száma: 111
Válasz erre: Pinokkió
Neked is felteszem a "gyerek" kérdést (pasi helyett)!
(Csak azért mert látom férjeitekhez nem épp szoros a kötődés.)
És itt ne öngyilkosságra gondolj, hanem hogy el tudnád-e "elengedni" valaha is?
Mert itt az írásban a kötődés szón van a lényeg -azt hiszem-, nem a pasin vagy éppen gyereken.
Válasz erre: Virág
Az élet a legfontosabb. Senki miatt nem adnám fel. Még akkor sem, ha borús időszakaimban néha arra gondolok, hogy milyen egyszerű lenne nekicsapódni kocsival egy villanyoszlopnak, mert az mindent megoldana.
De eléggé erős bennem az élni akarás, és soha nem temetkeznék senkiért, még akkor sem, ha megszakadna a szívem. Mindig van tovább, és idővel minden fájdalom csökken. Az élet a legnagyobb érték.
(Csak azért mert látom férjeitekhez nem épp szoros a kötődés.)
És itt ne öngyilkosságra gondolj, hanem hogy el tudnád-e "elengedni" valaha is?
Mert itt az írásban a kötődés szón van a lényeg -azt hiszem-, nem a pasin vagy éppen gyereken.
Válasz erre: Pinokkió
És álmaid lovagja miatt temetkeznél?
De eléggé erős bennem az élni akarás, és soha nem temetkeznék senkiért, még akkor sem, ha megszakadna a szívem. Mindig van tovább, és idővel minden fájdalom csökken. Az élet a legnagyobb érték.
Válasz erre: Virág
A férjem is mindig azt mondja, hogy nem akarna nélkülem élni. Na, én viszont igen. Szerintem sem kéne az embernek eltemetnie magát a másikkal. Az más kultúrákban dívik.
Muszáj elengedni. De rossztól kérdezed, mert nekem nincs. De ha lenne… biztos, hogy az ember kicsit meghal vele együtt, ahogy álmai lovagjával is. De az élet megy tovább. Én pedig túlélő típus vagyok. Biztos, hogy egy idő után talpra állnék, attól függetlenül mindig hiányozna. De élnék tovább, és nem temetném el magam. Túl erős bennem az életösztön.
Amikor szakítottam, vagy velem szakítottak (mert ez is előfordult :), mindig azt mondtam: "Találok szebbet, jobbat, okosabbat!"
És így is lett!
:)