Se veled, se nélküled

Szia !

Mi van a Te családoddal? Mert azt szépen leírtad, hogy veszélyes vizeken csónakázol, de a férjed és gyerekeid ebből nem vesznek észre semmit? Az érdekes lenne. Nekem fura, de ha neked jó, ám legyen!! Üdv Éva.

Szia!
Valóban kimaradt, hogy mi van az én családommal. Békés egymás mellett élés jellemzi házasságomat, ami a külvilág felé tökéletesnek mondható. Kirándulunk, nyaralunk, moziba járunk, a gyerekeink a legfontosabbak mindkettőnk számára. És az a legszörnyűbb, a legborzasztóbb az egészben az, hogy nem kívánom a férjemet. Szeretem, mert igazán jó apa, jó férj, de mint férfit nem kívánom. Sajnos ez az igazság. Házaséletünk langyos, megszokott. Rengeteg szervezést igényel, hogy "eltűnjek" pár órára, de szükségem van rá. Nem tudom, hogy átélted-e valaha azt az érzést, amikor annyira kívántál és akartál egy férfit, hogy csak a csókjától és simogatásától gyönyört éreztél? Én nem akarok erről lemondani. Hidd el, nem jó ez a "kettős" élet, de nem tudunk és nem is akarunk lemondani "kapcsolatunkról". Próbáltuk, de nem megy. Természetesen ha választanom kellene, egyértelműen a családomat választanám! De remélem erre soha nem fog sor kerülni.
Szia, Henke