Őszinteségért cserébe!
2011. szeptember 20. - Látogatók száma: 76
Válasz erre: Anonymus
Kedves Cikkíró!
Szinte szóhoz sem jutok. Nagyon megérintett a cikk. Persze, hogy azonosítunk sokszor, akár más helyzetekben is. Mert hinni akarunk.
Én a mesében. Az én mesémben, hogy egyszer valóban megtörténik a csoda, amire várok, s utána nem gondtalan lesz az életem, de alapvetően kiegyensúlyozott és boldog.
Nagyon jó lenne erről még sokkal többet beszélni, tisztán, őszintén, mert szinte majdnem mindenki -nem beleesik ebbe a hibába, mert szerintem nem hiba, kaland, élmény, tanulópénz- találkozik ilyennel életében.
Túllépni, elfelejteni....? Hogyan kell, hogyan lehet.....kérem a leckét, a házi feladatot, a receptet. Nekem még nem ment. Talán idővel.
Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket!
Üdv, Zsizsik
Ha egy kicsit is bizonytalan voltam a módszert illetően, mert ezt a cikket már fél évvel ezelőtt megejtettem, akkor most te megerősítesz abban, hogy jól tettem, hogy előre hoztam ismét...
Ezek szerint és miért is, de te nem ismerted. Már csak ezért is érdemes volt!
Más kérdés, hogy semmi sem változott ahhoz képest, hogy fél évvel ez előtt álmodoztam valamiről, valakiről. Ez viszont legyen az én bajom, hogy ugyanoda jutottam immáron egy személy jóvoltából másodszor is.
De pont erről szól ez a cikk, hogy mennyire vagyunk hiszékenyek, naivak, a mesét befogadók.
Jó lecke volt, és még mindig az, hogy idővel talán többet fogunk tudni a másik szándékáról és nem okozunk magunknak újabb csalódást.
Hát nem azt mondják, hogy holtig tanulunk? Úgy látszik még mindig nem volt elég! Még sokszor fel kell hívni erre egymás figyelmét. Hát én ezt teszem, a saját példámon keresztül.
Szinte szóhoz sem jutok. Nagyon megérintett a cikk. Persze, hogy azonosítunk sokszor, akár más helyzetekben is. Mert hinni akarunk.
Én a mesében. Az én mesémben, hogy egyszer valóban megtörténik a csoda, amire várok, s utána nem gondtalan lesz az életem, de alapvetően kiegyensúlyozott és boldog.
Nagyon jó lenne erről még sokkal többet beszélni, tisztán, őszintén, mert szinte majdnem mindenki -nem beleesik ebbe a hibába, mert szerintem nem hiba, kaland, élmény, tanulópénz- találkozik ilyennel életében.
Túllépni, elfelejteni....? Hogyan kell, hogyan lehet.....kérem a leckét, a házi feladatot, a receptet. Nekem még nem ment. Talán idővel.
Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket!
Üdv, Zsizsik
Szia Zsizsik!
Ha egy kicsit is bizonytalan voltam a módszert illetően, mert ezt a cikket már fél évvel ezelőtt megejtettem, akkor most te megerősítesz abban, hogy jól tettem, hogy előre hoztam ismét...
Ezek szerint és miért is, de te nem ismerted. Már csak ezért is érdemes volt!
Más kérdés, hogy semmi sem változott ahhoz képest, hogy fél évvel ez előtt álmodoztam valamiről, valakiről. Ez viszont legyen az én bajom, hogy ugyanoda jutottam immáron egy személy jóvoltából másodszor is.
De pont erről szól ez a cikk, hogy mennyire vagyunk hiszékenyek, naivak, a mesét befogadók.
Jó lecke volt, és még mindig az, hogy idővel talán többet fogunk tudni a másik szándékáról és nem okozunk magunknak újabb csalódást.
Hát nem azt mondják, hogy holtig tanulunk? Úgy látszik még mindig nem volt elég! Még sokszor fel kell hívni erre egymás figyelmét. Hát én ezt teszem, a saját példámon keresztül.
Persze, hogy érdemes volt, örülök, hogy feltetted, valahogy elkerülte a figyelmem. Tudod én arra jöttem rá, hogy persze egyszer elkövettem/beleestem....nevezzük akárhogyan ezt a helyzetet. Aztán újra és újra, talán nem is Őt, azt a személyt, hanem azt az érzést kerestem, vártam, aminek "köszönhetően" persze megint hibáztam. De nem bánok semmit. Nem fogok bezárkózni, nyitott leszek, vagyok, mert csak így tudok élni, ha érzek, ami persze sokszor fáj, mert sebezhetővé tesz. Ez nem mazochizmus csak élet :)
Puszi, Zsizsik