újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Őszinteségért cserébe!

2011. szeptember 20. - Látogatók száma: 76

Anonymus
2011. szeptember 22. 09:17

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 21. 11:05

Szia Zsizsik!

Ha egy kicsit is bizonytalan voltam a módszert illetően, mert ezt a cikket már fél évvel ezelőtt megejtettem, akkor most te megerősítesz abban, hogy jól tettem, hogy előre hoztam ismét...

Ezek szerint és miért is, de te nem ismerted. Már csak ezért is érdemes volt!
Más kérdés, hogy semmi sem változott ahhoz képest, hogy fél évvel ez előtt álmodoztam valamiről, valakiről. Ez viszont legyen az én bajom, hogy ugyanoda jutottam immáron egy személy jóvoltából másodszor is.

De pont erről szól ez a cikk, hogy mennyire vagyunk hiszékenyek, naivak, a mesét befogadók.

Jó lecke volt, és még mindig az, hogy idővel talán többet fogunk tudni a másik szándékáról és nem okozunk magunknak újabb csalódást.

Hát nem azt mondják, hogy holtig tanulunk? Úgy látszik még mindig nem volt elég! Még sokszor fel kell hívni erre egymás figyelmét. Hát én ezt teszem, a saját példámon keresztül.

Kedves Cikkíró!

Persze, hogy érdemes volt, örülök, hogy feltetted, valahogy elkerülte a figyelmem. Tudod én arra jöttem rá, hogy persze egyszer elkövettem/beleestem....nevezzük akárhogyan ezt a helyzetet. Aztán újra és újra, talán nem is Őt, azt a személyt, hanem azt az érzést kerestem, vártam, aminek "köszönhetően" persze megint hibáztam. De nem bánok semmit. Nem fogok bezárkózni, nyitott leszek, vagyok, mert csak így tudok élni, ha érzek, ami persze sokszor fáj, mert sebezhetővé tesz. Ez nem mazochizmus csak élet :)

Puszi, Zsizsik
Cikkíró
2011. szeptember 21. 11:05

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 21. 10:52

Kedves Cikkíró!

Szinte szóhoz sem jutok. Nagyon megérintett a cikk. Persze, hogy azonosítunk sokszor, akár más helyzetekben is. Mert hinni akarunk.
Én a mesében. Az én mesémben, hogy egyszer valóban megtörténik a csoda, amire várok, s utána nem gondtalan lesz az életem, de alapvetően kiegyensúlyozott és boldog.
Nagyon jó lenne erről még sokkal többet beszélni, tisztán, őszintén, mert szinte majdnem mindenki -nem beleesik ebbe a hibába, mert szerintem nem hiba, kaland, élmény, tanulópénz- találkozik ilyennel életében.
Túllépni, elfelejteni....? Hogyan kell, hogyan lehet.....kérem a leckét, a házi feladatot, a receptet. Nekem még nem ment. Talán idővel.

Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket!
Üdv, Zsizsik

Szia Zsizsik!

Ha egy kicsit is bizonytalan voltam a módszert illetően, mert ezt a cikket már fél évvel ezelőtt megejtettem, akkor most te megerősítesz abban, hogy jól tettem, hogy előre hoztam ismét...

Ezek szerint és miért is, de te nem ismerted. Már csak ezért is érdemes volt!
Más kérdés, hogy semmi sem változott ahhoz képest, hogy fél évvel ez előtt álmodoztam valamiről, valakiről. Ez viszont legyen az én bajom, hogy ugyanoda jutottam immáron egy személy jóvoltából másodszor is.

De pont erről szól ez a cikk, hogy mennyire vagyunk hiszékenyek, naivak, a mesét befogadók.

Jó lecke volt, és még mindig az, hogy idővel talán többet fogunk tudni a másik szándékáról és nem okozunk magunknak újabb csalódást.

Hát nem azt mondják, hogy holtig tanulunk? Úgy látszik még mindig nem volt elég! Még sokszor fel kell hívni erre egymás figyelmét. Hát én ezt teszem, a saját példámon keresztül.
Anonymus
2011. szeptember 21. 10:52
Kedves Cikkíró!

Szinte szóhoz sem jutok. Nagyon megérintett a cikk. Persze, hogy azonosítunk sokszor, akár más helyzetekben is. Mert hinni akarunk.
Én a mesében. Az én mesémben, hogy egyszer valóban megtörténik a csoda, amire várok, s utána nem gondtalan lesz az életem, de alapvetően kiegyensúlyozott és boldog.
Nagyon jó lenne erről még sokkal többet beszélni, tisztán, őszintén, mert szinte majdnem mindenki -nem beleesik ebbe a hibába, mert szerintem nem hiba, kaland, élmény, tanulópénz- találkozik ilyennel életében.
Túllépni, elfelejteni....? Hogyan kell, hogyan lehet.....kérem a leckét, a házi feladatot, a receptet. Nekem még nem ment. Talán idővel.

Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket!
Üdv, Zsizsik
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: