Őszinteségért cserébe!
2011. szeptember 20. - Látogatók száma: 76
Anonymus
Azt gondolom semmikép nem volt felesleges írásodon elgondolkoznunk. A szó veszélyes fegyver, amivel játszani semmikép nem szabad. Sokszor álmodozunk, valóban segélykiálltást írunk ki magunkból, megérintjük más lelkét őszinte gondolataink útján, aztán szembesülünk azzal, hogy valaki olyan lelkéhez ért el írásunk, aki éppen annyira vágyik a szeretetre, boldogságra, megértésre, őszinte szóra, mint mi. Játszunk a szavakkal miközben nem akarunk tudomást venni arról, hogy megérintettük a másik szívét, hogy feltéptünk benne egy gyógyulni induló sebet, hogy remény adtunk arra, ami belőlünk kitört észrevétlenül. Amikor a szavaknak már súlya van, amikor a másik lelkében nyomot hagyna, a játéknak vége. Nem játszhatunk érzéketlenül tovább. Rájövünk, hogy álmainkat, vágyainkat vetítettük ki, de még nem vagyunk készek arra, hogy ezt meg is tudjuk élni. Leírni mindent könnyebb, mint megélni, átélni. Ne játszunk a szavakkal, hisz ezt büntetlenül nem tehetjük meg akkor, ha a másik lelkét megsebezzük vele. Irjuk ki álmainkat, vágyainkat, de ha nem vagyunk képesek az álmokat megélni az életben is, akkor ne tegyük nyilvánosan, hiszen ami minket felold, könnyebbé tesz, hiszen kiadtuk magunkból, megéltük írás közben azt amire vágytunk, de a másikban érzést indítottunk el, ami már közel sem játék. Az írás nem elegendő ahhoz, hogy igaz legyen, hisz minden egyes feltörő sorainkból egy sérült lélek kiállt a külvilág felé, mert mind egyet akarunk. Szeretni és szeretve lenni őszintén, mélyen és tisztán. Ne játszunk egymás érzéseivel!Ne indítsunk el olyat, amire nem vagyunk képesek felelni, viszonozni.Ne úgy szálljunk ki ebből, hogy tovább sebezzük a másik lelkében azt, amit mi ébresztettünk fel a szavakkal való játszadozással.
Kedves Cikkíró!
Azt gondolom semmikép nem volt felesleges írásodon elgondolkoznunk. A szó veszélyes fegyver, amivel játszani semmikép nem szabad. Sokszor álmodozunk, valóban segélykiálltást írunk ki magunkból, megérintjük más lelkét őszinte gondolataink útján, aztán szembesülünk azzal, hogy valaki olyan lelkéhez ért el írásunk, aki éppen annyira vágyik a szeretetre, boldogságra, megértésre, őszinte szóra, mint mi. Játszunk a szavakkal miközben nem akarunk tudomást venni arról, hogy megérintettük a másik szívét, hogy feltéptünk benne egy gyógyulni induló sebet, hogy remény adtunk arra, ami belőlünk kitört észrevétlenül. Amikor a szavaknak már súlya van, amikor a másik lelkében nyomot hagyna, a játéknak vége. Nem játszhatunk érzéketlenül tovább. Rájövünk, hogy álmainkat, vágyainkat vetítettük ki, de még nem vagyunk készek arra, hogy ezt meg is tudjuk élni. Leírni mindent könnyebb, mint megélni, átélni. Ne játszunk a szavakkal, hisz ezt büntetlenül nem tehetjük meg akkor, ha a másik lelkét megsebezzük vele. Irjuk ki álmainkat, vágyainkat, de ha nem vagyunk képesek az álmokat megélni az életben is, akkor ne tegyük nyilvánosan, hiszen ami minket felold, könnyebbé tesz, hiszen kiadtuk magunkból, megéltük írás közben azt amire vágytunk, de a másikban érzést indítottunk el, ami már közel sem játék. Az írás nem elegendő ahhoz, hogy igaz legyen, hisz minden egyes feltörő sorainkból egy sérült lélek kiállt a külvilág felé, mert mind egyet akarunk. Szeretni és szeretve lenni őszintén, mélyen és tisztán. Ne játszunk egymás érzéseivel!Ne indítsunk el olyat, amire nem vagyunk képesek felelni, viszonozni.Ne úgy szálljunk ki ebből, hogy tovább sebezzük a másik lelkében azt, amit mi ébresztettünk fel a szavakkal való játszadozással.
Én is úgy gondolom nem felesleges leírni az ilyen történeteket, ami ha másra nem is jó, de arra mindenképpen, hogy általa magára ismerjen benne az, akiről szól. Nincs annál rosszabb, mint szembesülni valaki őszintétlenségével.
Abban igazad van, hogy a szavakkal nem szabad játszadozni. Gyakran fordul elő viszont, hogy a játékosan kimondott szavak mögött rejlenek az igazi vágyak. Ez egyik fajtája az egymáshoz közeledésnek.
A távolságtartás, a nem személyes kontaktus megakadályozza a másik ember igazi megismerését és olyan adottságokkal ruházzuk fel, esetleg, ami nem is létezik, amire csak mi gondoltunk, amiről csak mi álmodoztunk.
Ha két ember elég hosszú ideig cseréli ki a gondolatait ebben a témában, amiről ez az írás is szól, eljuthatnak közel egymáshoz.
A baj akkor van, ha kiderül, hogy a szavak csak szavak maradtak és az illető másik fél megfutamodott még mielőtt valóban megismerhették volna egymást.
Ha valakiben ilyen nyomot hagyott egy ártatlannak induló csevej, a szavak játéka, annak ereje, akkor ezt nem véletlenül örökíti meg. Nem bántásnak szánja, legfeljebb értetlenségének ad hangot.
Az utolsó mondatoddal max. egyetértek, amennyiben az a kölcsönösség elvén alapszik:
"Ne úgy szálljunk ki ebből, hogy tovább sebezzük a másik lelkében azt, amit mi ébresztettünk fel a szavakkal való játszadozással."