Te csak hiszed!

Igen, szomorú... mint abban a pillanatban én is az voltam. De ez már elmúlt. Én amolyan hangulat ember vagyok. Nem hagyom azért, hogy mélyen és tartósan befolyásoljanak ezek a pillanatok. Csak akkor. Utána már én is felfedezem a körülöttem lévő változást és félretéve mindent, ami nyomaszt, bennem is elkezd munkálkodni valami egészen más, ami előbbre visz...

Köszönöm, hogy olvastál! :-)
Éva

Kedves Éva!

Olyan szomorú ez a vers... sajnálom, mert az ablakomon keresztül napfürdőzöm, melengetnek az utolsó lágy fények még a tél előtt, elégedettség munkál bennem és mégis lehajtom fejem. Annyi baj van a világban...

De akkor is süt a nap. Ha akarjuk, ha nem.

Ailet