Hatalmas pofonok a sorstól...

Ez nagyon kemény. Nem lehet könnyű, de igen, tovább kell élned. Szerencsések a szüleid, hogy ilyen jó fiuk van. Ez most olyan bénán hangzik,de remélem érzed és érted mire gondolok. Nekem is van egy húsz éves fiam. És még kettő fiatalabb...és kísértetiesen hasonlítasz valakire, de ez titok...
Kívánom neked, hogy találd meg újra a boldogságot!! És írj sokat, valóban megnyugtató!

Szia Mindenható!

Nem könnyű, de tényleg tovább kell élni!

"Szerencsések a szüleid, hogy ilyen jó fiuk van." Köszönöm! Bár, ez nem az én érdemem, hanem az Ővék (szegény Anyu már nem él, de az Ő érdeme is, legfőképp' az Ővé), mert Ők neveltek olyanná, amilyen vagyok.

Igen, értem, mire gondolsz.

Mi csak ketten vagyunk a Hugommal.

"...és kísértetiesen hasonlítasz valakire, de ez titok..." :D

Köszönöm! Remélem én is, hogy sikerül majd megtalálni. Írok, mindig megnyugtat.