A jóslás és én
2011. október 25. - Látogatók száma: 75
Válasz erre: Ailet
Teljesen igazad van, ha a csontokhoz vonzódnék, akkor abból jósolnék... :) de nem így van. Mindegy milyen úton jut el az info a célszemélyhez. A lényeg az üzenet. Aztán vagy megfogadja a tanácsot, vagy nem. Mert azt vettem észre, nem is maga a jóslás a lényeg, hanem a problémák orvoslása. Ehhez pedig nem kell jóstehetség, sem kártya, úgyhogy ritkán veszem elő. Csak nagy döntések előtt, megvizsgálni a lehetséges alakulást. Mert ugye távolabbról nagyobb a rálátás. Én erre használom. Hogy a lehető legjobb döntést hozhassam/tanácsolhassam. Oh, de erről órákig cserélhetnénk eszmét... :)
Válasz erre: Ailet
Nekem akkor sem fekszik, mert nem ismerem a lapokat, nem érzem a magaménak. Nincs kötődés.... küzdelmes volt, ezért nem is favorizálom.
Válasz erre: Ailet
Kicsit egyszerűbb és mégis bonyolultabb. Itt több a megérzés része, ott a lapok összefüggései lehetnek végtelenek. Magyar kártya kevesebb lapos, egyszerűbb megfogni is. De nálam vannak bizonyára sokkal okosabbak is és bölcsebbek ezen a téren, én csak a saját tapasztalataimat írom le. Nekem ez vált be. A magyar a tuti. :) /nálam/
Én csodálkoztam a legjobban, amikor egy hónap múlva visszajöttek, hogy minden úgy volt, ahogy mondtam.
Válasz erre: Ailet
Köszönöm. Azzal nehezen birkóztam, most is ott pihen valahol a fiókomban... Kipróbáltam, de nekem a magyar jött be. Ez valahogy kézre áll nekem. (sokat kártyáztam, megszerettem még snapszeros koromból :)
Én régen cigánykártyából… ;-)
Válasz erre:
Egyszer majd cseréljünk! :)