Kísért a múlt!... 2.

Köszönöm az őszinte véleményét. Igazat adok önnek, valóban tényszerűen, mint egy levélben közlés adom át a ténylegesen megtörtént eseményeket. Nem tudok belevinni humort a folytatásba, mert nem az. Annak hamar vége lett, ami még viccesnek volt nevezhető, mint utaltam rá az első részben.
Hogy is gondolhatnám, hogy azoknak, akik ezt nem élték át érdekes olvasmány lehet. Csak vannak időszakok, nevezzük évfordulónak 2010 novemberét, egy éve, amire visszaemlékezünk, mert semmi sem múlhat el nyomtalanul, egyszerűen kísért, testet ölt, vagy valamilyen formában megjelenik. A harmadik résszel be tudom fejezni remélem.

Tisztelt Éva!
Ez is egy érdekes írásmód Önnél: "levél a (nem oly) kedvesnek", az események "naplószerű" felsorolása. Nagyon átélten tud írni. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy ez ténylegesen megtörtént-e, vagy csak ennyire remek íróval állok szemben. Ön képes lenne egy egész könyv megtöltésére is. Gratulálok!
Azonban! Nem gondolt arra, hogy - kis humort becsempészve - narrátorozzon naplóírás közben? Jobb lenne, így túl savanyú a történet, meg fogják unni az olvasói!
Bokor