Emberség
2011. november 7. - Látogatók száma: 37
Jó cikk. De egyet azért nem értek. Nálam elvileg kevesebbet keresőknek hogyan van jobb telefonjuk, hogyan tudnak márkásabb ruhákban járkálni, miért lóg a gyerekük nyakában aranynyaklánc... sorolhatnám! Én nem engedem meg magamnak, mert a jövőre gondolok, erre nevelem a gyerekemet is. Lehet rosszul teszem.
A múltkor egy asszony 300Ft-ot kért, mert a "szívgyógyszerét" nem tudja fizetni... lehet..., de ha naponta 10 embertől kér ennyit, akkor hónap végére nettó 90ezer forintja van... (ekkor már a mérnök is elgondolkodik, hogy miért is dolgozik ő nettó 120-ért?!)
Rossz irányba haladunk, az tény!
Üdv,
Pinokkió
Szia Évi!
Jó cikk. De egyet azért nem értek. Nálam elvileg kevesebbet keresőknek hogyan van jobb telefonjuk, hogyan tudnak márkásabb ruhákban járkálni, miért lóg a gyerekük nyakában aranynyaklánc... sorolhatnám! Én nem engedem meg magamnak, mert a jövőre gondolok, erre nevelem a gyerekemet is. Lehet rosszul teszem.
A múltkor egy asszony 300Ft-ot kért, mert a "szívgyógyszerét" nem tudja fizetni... lehet..., de ha naponta 10 embertől kér ennyit, akkor hónap végére nettó 90ezer forintja van... (ekkor már a mérnök is elgondolkodik, hogy miért is dolgozik ő nettó 120-ért?!)
Rossz irányba haladunk, az tény!
Üdv,
Pinokkió
Egyet értek veled. Igaz, de azt azért fel tudjuk mérni, hogy aki nem kér, de nagyon elesett azon ha csak egy szelet kenyér is segít azt szívesen adjuk oda. Abba nem rokkanunk bele. Én pénzt elvből nem adok, de kenyeret, vagy Maradt élelmiszert ami még jó szívesen, s ha az kell, valóban rászorul, ha nem zárom az ajtót. Üdv puszi Éva.