Kutyafül, avagy gyógyír sokmindenre
2011. november 9. - Látogatók száma: 74
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Böbi!
Ennyi szeretettel, ahogy a kutyádról mesélsz levettél a lábamról, mert emlékeztetsz valakire, aki hasonlóképpen osztotta meg az átélt élményeit, igaz, a cicáiról.
Ezt a szoros kapcsolatot ember és állat között igazán csak az tudja megérteni, akinek már volt kisállata. És hogy mennyire tud fájni, azt is csak az tudja megérteni, aki már egy ilyen szeretett lényt elveszített.
Éva
Köszönöm, tényleg nagyon sokat jelentenek számomra a kutyusaim.(is)
Nagyon sok szeretetet és élményt kapunk az állatainktól.
A napokban egy ismerősömnél leesett az állam. Beszélgettünk, miközben mosómacija, aki úgy kapaszkodott a nyakába, mint egy kisgyerek, egyszer csak ránézett, és mancsával kétszer lassan végigsimította az arcát. Annyira emberi mozdulat volt, ha nem látom, nem hiszem el.
Csoda, hogy meghatódunk tőlük?
Böbi
Ennyi szeretettel, ahogy a kutyádról mesélsz levettél a lábamról, mert emlékeztetsz valakire, aki hasonlóképpen osztotta meg az átélt élményeit, igaz, a cicáiról.
Ezt a szoros kapcsolatot ember és állat között igazán csak az tudja megérteni, akinek már volt kisállata. És hogy mennyire tud fájni, azt is csak az tudja megérteni, aki már egy ilyen szeretett lényt elveszített.
Éva