Esőgyermekem 3.
2010. május 30. - Látogatók száma: 72
Válasz erre: juanitasenorita
Örülök,hogy így érzed!
Tudod azt még nem is írtam hogy volt olyan 97-ben!!!hogy elmentünk egy iskolába az anyukámmal Zuglóba , ahol közölték a gyermekem túl súlyos autista ,nem tudják csoport szinten fogadni csak napi szinten 2 - 3 óra fejlesztést kapott volna JA!!!!! havi 50.000 ft-ért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jó mi?Anyukámék ki is fizették volna de felháborítónak tartottam és sírógörcsös dührohamot kaptam attól hogy üzleti célt látnak a nyomorult rászorult helyzetünkben.
Na most virtuálisan is beintek utólag is!!!!:)))
Puszillak
Ja , az e-mail címem: szanita67@gmail.com ha esetleg szeretnél még írni magatokról és küldj egy képet Grétiről ha lehet.:)))
Soha nem kértem ingyen senkitől én se semmit, de azért a virtuális beintéseddel egyetértek. :)
Én amúgy is helyeselném a személyre szabott foglakozást, de náluk különösen jelentősnek vélném. Lényegesen maradandóbb eredményeket lehetne felmutatni.
Nem szabadna Anita mindent a szívedre venni annyira! Már többször olvastam, hogy sírsz. :( Vagy csak irigy vagyok? Én meg olyan kemény lettem inkább. Nem is tudom melyik a jobb? Vagy jobb az egyik a másiknál?
Eltettem a címed, alszom rá egyet. :gondolkodik csipetnyit még
Válasz erre: Laura
Örülök, hogy folytatod Anita. :)
Kicsit furán hangzik talán, de így közelebb kerül hozzám Imola, írásod alapján megismerem szinte. Vélek felfedezni a lányokban hasonlóságot is. Hiszen Gréta is meglepően kezeli a számítógépet. :)
Az iskola...ne is mondd! Választhattunk mi is. Vagy az, vagy az. No, nem azt mondom, hogy minden sarkon legyen kettő. Oké! Lehetne rosszabb is a suli, ahová jár, de lehetne tökéletesebb is. Nem? Ezek a gyerekek soha többé nem lesznek ismét 8 évesek. Azok az évek visszahozhatatlanok.
Mindig elfelejtem említeni Gréti egyik osztálytársa is autista. Sajnos az órán nem vesz részt, nem aktív. Az egyik tanár foglalkozik vele külön heti egy órát. Amikor ezt megtudtam, majdnem visszakérdeztem: - Nem sok az? :S
Tudod azt még nem is írtam hogy volt olyan 97-ben!!!hogy elmentünk egy iskolába az anyukámmal Zuglóba , ahol közölték a gyermekem túl súlyos autista ,nem tudják csoport szinten fogadni csak napi szinten 2 - 3 óra fejlesztést kapott volna JA!!!!! havi 50.000 ft-ért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jó mi?Anyukámék ki is fizették volna de felháborítónak tartottam és sírógörcsös dührohamot kaptam attól hogy üzleti célt látnak a nyomorult rászorult helyzetünkben.
Na most virtuálisan is beintek utólag is!!!!:)))
Puszillak
Ja , az e-mail címem: szanita67@gmail.com ha esetleg szeretnél még írni magatokról és küldj egy képet Grétiről ha lehet.:)))
Kicsit furán hangzik talán, de így közelebb kerül hozzám Imola, írásod alapján megismerem szinte. Vélek felfedezni a lányokban hasonlóságot is. Hiszen Gréta is meglepően kezeli a számítógépet. :)
Az iskola...ne is mondd! Választhattunk mi is. Vagy az, vagy az. No, nem azt mondom, hogy minden sarkon legyen kettő. Oké! Lehetne rosszabb is a suli, ahová jár, de lehetne tökéletesebb is. Nem? Ezek a gyerekek soha többé nem lesznek ismét 8 évesek. Azok az évek visszahozhatatlanok.
Mindig elfelejtem említeni Gréti egyik osztálytársa is autista. Sajnos az órán nem vesz részt, nem aktív. Az egyik tanár foglalkozik vele külön heti egy órát. Amikor ezt megtudtam, majdnem visszakérdeztem: - Nem sok az? :S
Kegyetlenek. :(
Soha nem kértem ingyen senkitől én se semmit, de azért a virtuális beintéseddel egyetértek. :)
Én amúgy is helyeselném a személyre szabott foglakozást, de náluk különösen jelentősnek vélném. Lényegesen maradandóbb eredményeket lehetne felmutatni.
Nem szabadna Anita mindent a szívedre venni annyira! Már többször olvastam, hogy sírsz. :( Vagy csak irigy vagyok? Én meg olyan kemény lettem inkább. Nem is tudom melyik a jobb? Vagy jobb az egyik a másiknál?
Eltettem a címed, alszom rá egyet. :gondolkodik csipetnyit még
Igen volt idő amikor én sem tudtam sírni ez másfél évig tartott nagyon rossz időszak volt.Majd írok róla , arról amikor elfáradtam abban hogy megyek mint a tank és nem hallottam hogy valaki mondta volna thank you:) mindent bírok ...aztán jött a depresszió és pánik ...azóta is küszködök a hol fent hol lent állapotban de már újra tudok sírni .Megkönnyebbülök.
Nem hiszem hogy kemény lennél Laura!Inkább tartod magad és dolgozod fel az érzéseket amit a kis perszóna hívott elő benned!:)
puszillak