Hosszú Hsz. Bokor Úr egyik cikkéhez

Kedves Joboszi!

Sorsok!-
A betegség az olyan dolog ami van, s az ebből adódó következményeket is sajnos annak kell átélni, akinek már épp elég a baja.
Nagyon – nagyon nehéz lehet!Amit itt tudok mondani az, hogy szívből kívánom, hogy legyen elég erőtök, alakuljon úgy, hogy jóra forduljon minden!
Igen, aki tud menni, van olyan lehetősége, hogy az életét rendbe tudja szedni, menjen.
A megélhetés a legnagyobb úr, ez bizony nagyon befolyásolja a cselekedeteinket.
Igen, ami itt történik ebben az országban az borzalmas.
A pénz világát ami ural minket más érdekek vezetik, ebben mi elveszünk, nagyon sokunk tönkre is megy. Életekkel fizetünk ezért.
Mégis muszáj megjegyeznem, ami lehetőségünk van ( behatárolt) azzal sem élünk, hisz a választásoknál nem gondolkodunk, újra és újra beleesünk saját csapdánkba, mert annak „ hiszünk” ki szebbet, jobbat ígér. Utána meg fújjozunk , tüntetünk, kínlódunk. Jön a következő választás és megint annak hiszünk ki többet, szebbet ígér.
Válság van a világban, változás kell.
Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, mégis ha valamit tehetünk, ne mulasszuk el megtenni.
Szeretek Magyar lenni, s szeretném ha a Nagyjaink, nem mind elmennének, és nem külföldi hírekből tudnám meg, hogy megint egy Nagy Magyar tett valamit .
Tudom, hogy itt szinte lehetetlen, de ha maradnának , előbb –utóbb, látszana kis hazánkon a másképp gondolkodás, és ez sokaknak adna reményt, hitet.
A megélhetés nagy úr, de ha valami mást is át tudunk adni a gyerekeinknek, talán Ők majd gondolkozni is tudnak, és másképp tudják alakítani az életet.
Nagyon kedves vagy, de a lányomat nem kell sajnálni, egyáltalán nem érzi magát sajnálatra valónak.
Határozott céljai vannak, és mindent de mindent meg is tesz érte. Ő már azokhoz tartozik , akik másként látnak, másként akarnak élni, másként gondolkoznak. Nem sajnálatra való.
Kedves vagy, tudom hogy értetted, de ez az amiről beszélek, a másként gondolkozás,és akkor az egy fecske mellé majd odarepül tíz, húsz … többezer … akik tudják hogy változni kell.
Szívből minden jót Nektek!

Zita

Szia Zita!Egykorúak lehetünk.Én ötvenhét éves vagyok.A gyerekeim felnőttek már 38-34 évesek.amit tanultak nem abban tudtak elhelyezkedni.Teljesen más munkakörben dolgoznak.Az egyik fiam aki beteg szervi problémája van, annak lehet hogy nem sokára felmondanak, mert a cég össze omlott.Lakás hitelük nagyon sok, tőle egy unokám van,azt fel kell neveli.Nem üveges a szeme,de a feje fáj.Mi lesz , ha nem veszi át őt , őket az új tulajdonos.Tudod mi is úgy neveltük a gyerekeket, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér,Sajnos neki kevés lehetősége van . a betegsége miatt.Ő úgy érzi magát hogy egészséges, csak az orvosok mondják hogy nem az.A gyerekeimbe az optimizmust neveltük.De ami itt történik ebben az országban ez iszonyú.
Sajnálom hogy te is ebben a cipőben vagy.Ha valaki merész, és eltud menni külföldre , és megtalálja a számítását,utána vissza jön esetleg, mert sokan vannak így az menjen.Lányodat nagyon sajnálom, hogy így alakult neki a sorsa.
joboszi