Én 1,5 alkalommal láttam ezt a filmet. Valahogy olyan vegyes érzéseim maradtak utána. Olyan valószerűtlen az egész történet, hiába tudtam, hogy ez tényleg megtörtént. Valóban soha egyetlen önző, számító gondolata nem volt az anyának azzal kapcsolatban, hogy befogadta a fiút? Nem a sztori elején, nem a végén, hanem valamikor közben? Erről nem teljesen győztek meg engem a film készítői, így a könnyeim is elmaradtak. Olvasva biztos ez a történet is jobb, csakúgy mint minden regény. Azért kösz az ajánlót, jó volt!
F.
Én ezen azért nem gondolkoztam, mert én szimpatizálok az örökbefogadással.
Viszont, biztos, hogy egyik szülőnek sincsenek számító gondolatai a saját csemetéjével kapcsolatban, amikor a jövőjét egyengeti? Azért biztos vannak ilyenek is, ha nem is a többség.
Én 1,5 alkalommal láttam ezt a filmet. Valahogy olyan vegyes érzéseim maradtak utána. Olyan valószerűtlen az egész történet, hiába tudtam, hogy ez tényleg megtörtént. Valóban soha egyetlen önző, számító gondolata nem volt az anyának azzal kapcsolatban, hogy befogadta a fiút? Nem a sztori elején, nem a végén, hanem valamikor közben? Erről nem teljesen győztek meg engem a film készítői, így a könnyeim is elmaradtak. Olvasva biztos ez a történet is jobb, csakúgy mint minden regény. Azért kösz az ajánlót, jó volt!
F.
Én 1,5 alkalommal láttam ezt a filmet. Valahogy olyan vegyes érzéseim maradtak utána. Olyan valószerűtlen az egész történet, hiába tudtam, hogy ez tényleg megtörtént. Valóban soha egyetlen önző, számító gondolata nem volt az anyának azzal kapcsolatban, hogy befogadta a fiút? Nem a sztori elején, nem a végén, hanem valamikor közben? Erről nem teljesen győztek meg engem a film készítői, így a könnyeim is elmaradtak. Olvasva biztos ez a történet is jobb, csakúgy mint minden regény. Azért kösz az ajánlót, jó volt!
F.
Viszont, biztos, hogy egyik szülőnek sincsenek számító gondolatai a saját csemetéjével kapcsolatban, amikor a jövőjét egyengeti? Azért biztos vannak ilyenek is, ha nem is a többség.