Gondolatok a párkapcsolatról, Lizi és Pinokkió után szabadon.
2012. január 16. - Látogatók száma: 278
Válasz erre: MindenHatÓ
Soha nem nevezném elrontottnak gyermekeim születését. Vagyis attól nem romlott el az életem, hogy ott maradtam egy, két...gyerekkel. Nem, a gyerek sohasem ront az életemen. Ők vannak, lesznek, mindig. Nem úgy, mint a férfiak!
Egyébként pedig lehet úgy dönteni, hogy nem! Miért mindig a pasi hibája minden? Vagy miért a nőé? Együtt lehet csak igazán elrontani!
Okosakat lehet mondani, de minek... majd megtapasztalja, aki még nem tudja.
Válasz erre: zsoltne.eva
Már miért ne lenne elrontott élet? A nő részéről mindenképpen, hiszen ott marad egy gyerekkel és a feles kilóival. Nem ilyen áron akart tanulni, hiszen az élet másról is kellene, hogy szóljon?
A gyerek részéről is elrontott. Miféle kezdet lehet ez az ő életében? Már az elején becsapták! :-)
Egyébként pedig lehet úgy dönteni, hogy nem! Miért mindig a pasi hibája minden? Vagy miért a nőé? Együtt lehet csak igazán elrontani!
Válasz erre: Lizelotte
Nem biztos, hogy elrontott élet. Ez egy mérföldkő, amiből mindenki tanul, hiszen az élet egy permanens tanulás...
A gyerek részéről is elrontott. Miféle kezdet lehet ez az ő életében? Már az elején becsapták! :-)
Válasz erre: zsoltne.eva
Sajnos nem lep meg. Máris egy vagy több elrontott élettel több. :-(
Válasz erre: Lizelotte
És ahhoz mit szóltok, hogy van olyan férfi, aki nem tud nőként nézni a feleségére szülés után, és nem is kívánja, mert anyuka lett? Ismerek ilyen pasikat, el is hagyták a feleségüket. :(
Mondja ezt egy elégedett nő! ... Úgy sem tudjuk egymást meggyőzni, mert igaz... mindenki a maga életét tudja a magáénak, abból merít, mások példáján keresztül legfeljebb okul, de a saját bőrébe más nem tud belebújni, se kibújni.
Okosakat lehet mondani, de minek... majd megtapasztalja, aki még nem tudja.
Igaz, hogy ez a hozzászólás nem nekem, és nem is a cikknek szól, de ha megengeded, (ha nem akkor is hi hi) megjegyeznék pár dolgot.
Attól, hogy neked, nekem, a harmadiknak, nem sikerűlt, úgy ahogy elképzeltük, még nem biztos, hogy mi rontottuk el...vagy nem!
A férfit sem bántanám, vagyis nem csak Őt sajnos minden párkapcsolathoz, két ember kell.
Az eggyiknek sikerűl a másiknak nem!!
Sajnos, az én meglátásom szerint, szinte soha nem "csak" az eggyik hibázik.
Megkellene tanulni megismerni saját magunkat, meglátni a saját hibáinkat, és csak utána keresni a másikban, ha nálunk minden rendben.
Talán nagyképüen hangzik, de az én életem azóta kezd újra helyre állni, mióta megtaláltam néhány hibámat (eddig hibátlannak képzeltem magam) 32-éves házas vagyok, még mindig telve álmokkal, és mégis majdnem ráment a házasságom arra, hogy könnyebb volt mindenért a férjemet hibáztatni.
Talán, ha nem veszed rossznéven, kicsit lehetnél pozitívabb, próbálj meg örülni a kicsinek is, nézd a másik oldalát is a dolgoknak.
Mindettől függetlenül, nagyon szeretem az írásaidat, továbbra is szeretném megtartani a "beszélgetést " amit elkezdtünk.
Maresz