Gondolatok a párkapcsolatról – 12653. rész (Maresz, Pinokkió után Lizisen)
2012. január 16. - Látogatók száma: 132
Válasz erre: Zsomwin
Valahogy bántónak érzem ezt az írást, pedig tudom, hogy nem az. Mégis. Van benne egy -két rész, amit ha értelmezni akarok, hát egészen mást sugall, mint amit az írás maga szeretne.
Gondolok itt a prostituáltakra való hivatkozásra, amiből számodra csak az derül ki, mi is hiányzik a pasiknak igazán. Na, hát nekem erről más jut az eszembe, nem pedig az, hogy egy qrvázó palit dédelgetni vágynék, avagy a perverzióinak szívesen lennék a kielégítő tárgya. Ja? Vagy azért megy pénzes nőhöz, mert eleve így állok hozzá? :) Eleve olyan pasi számításba se jöhet/ne, aki képes olyan nővel viszonyt folytatni, aki naponta 3-7 pasit fogyaszt. Számtalan olyan férfi megteszi ezt, akinek nincs ideje, ereje, önbizalma, vagy külseje egy normális párkapcsolat kiépítésére. :)
Szerintem, minden kapcsolat elején szokás tisztázni azt, kinek mi a vágya, akár az életben, akár az ágyban. Nem lehet úgy felépíteni egy nexust, hogy az ember 1, 5, 10, vagy akár hány év után döbbenjen rá, hogy mást akart. A látszat dolgoknak szerintem se sok értelmük van. De a cikked is tele van látszatokkal. Mosolygós és vidám nők látszanak benne, akikért él-hal majd a társuk. De a valóság nem ez. A hétköznapok mindent képesek szétrágni, ha nem figyelünk egymásra, ha mindent hagyunk úgy, ami nem tetszik, csak mert nehogy vita legyen, és belesüppedünk a monotóniába az ágyban és az életben egyaránt.
Kíváncsi lennék, hogyan tudnál dédelgetni egy férjet, miután közli veled, hogy miért csalt meg. És ha olyat mond, amit te nem vagy képes megadni? :) Akár fizikai képtelenség, vagy lelki beállítottság, avagy lehetetlenség okán? Derűs nyugalommal dédelgeted tovább abban a biztos tudatban, hogy mindent megbeszéltetek? :)
A beszélgetés mindig, mindennek a nyitja. A megismerés verbális és nonverbális folyamata. Ezt nem szabad/na egyetlen pillanatra se abbahagyni!
Különben örülök a cikkednek, tetszett.
Zs.
Csak a mosolyról írt észrevételedre reagálok. Elég szomorú, hogy keveset mosolyognak az emberek. Minden a fejünkben dől el, már írtam többször. Ha a 'mosoly' kapcsolót nyomjuk be a fejünkben, és kikapcsoljuk a 'szomorúság' kapcsolót sokkal boldogabbak leszünk! Gondok mindig voltak és lesznek, azzal, hogy folyton depizünk nem oldódnak meg!
Egyik kollégám mondta egyszer: - Olyan jó kedvem van amikor látlak, mert te mindig mosolyogsz!
A mosoly ragályos, gyakorolni kell!
:)
Puszi,
L.
Gondolok itt a prostituáltakra való hivatkozásra, amiből számodra csak az derül ki, mi is hiányzik a pasiknak igazán. Na, hát nekem erről más jut az eszembe, nem pedig az, hogy egy qrvázó palit dédelgetni vágynék, avagy a perverzióinak szívesen lennék a kielégítő tárgya. Ja? Vagy azért megy pénzes nőhöz, mert eleve így állok hozzá? :) Eleve olyan pasi számításba se jöhet/ne, aki képes olyan nővel viszonyt folytatni, aki naponta 3-7 pasit fogyaszt. Számtalan olyan férfi megteszi ezt, akinek nincs ideje, ereje, önbizalma, vagy külseje egy normális párkapcsolat kiépítésére. :)
Szerintem, minden kapcsolat elején szokás tisztázni azt, kinek mi a vágya, akár az életben, akár az ágyban. Nem lehet úgy felépíteni egy nexust, hogy az ember 1, 5, 10, vagy akár hány év után döbbenjen rá, hogy mást akart. A látszat dolgoknak szerintem se sok értelmük van. De a cikked is tele van látszatokkal. Mosolygós és vidám nők látszanak benne, akikért él-hal majd a társuk. De a valóság nem ez. A hétköznapok mindent képesek szétrágni, ha nem figyelünk egymásra, ha mindent hagyunk úgy, ami nem tetszik, csak mert nehogy vita legyen, és belesüppedünk a monotóniába az ágyban és az életben egyaránt.
Kíváncsi lennék, hogyan tudnál dédelgetni egy férjet, miután közli veled, hogy miért csalt meg. És ha olyat mond, amit te nem vagy képes megadni? :) Akár fizikai képtelenség, vagy lelki beállítottság, avagy lehetetlenség okán? Derűs nyugalommal dédelgeted tovább abban a biztos tudatban, hogy mindent megbeszéltetek? :)
A beszélgetés mindig, mindennek a nyitja. A megismerés verbális és nonverbális folyamata. Ezt nem szabad/na egyetlen pillanatra se abbahagyni!
Különben örülök a cikkednek, tetszett.
Zs.
Szia Zsomwin!
Csak a mosolyról írt észrevételedre reagálok. Elég szomorú, hogy keveset mosolyognak az emberek. Minden a fejünkben dől el, már írtam többször. Ha a 'mosoly' kapcsolót nyomjuk be a fejünkben, és kikapcsoljuk a 'szomorúság' kapcsolót sokkal boldogabbak leszünk! Gondok mindig voltak és lesznek, azzal, hogy folyton depizünk nem oldódnak meg!
Egyik kollégám mondta egyszer: - Olyan jó kedvem van amikor látlak, mert te mindig mosolyogsz!
A mosoly ragályos, gyakorolni kell!
:)
Puszi,
L.
Most erre mit mondjak? Én alapból egy vidám nő vagyok, szeretem a humort, a jókedvű embereket. Hatalmasakat vagyok képes kacagni...
Ha egy ember olyan kielégült, boldog kapcsolatban él, mint amit az írásaidon keresztül kivehettem, az tud ilyen pozitív, klassz dolgokat leírni, úgy előadni, ahogy azt teszed.
De ha egyszer elveszik a kedved, mert olyan dolgokkal kell szembenézned ... Jó, tudom. Túl kell lépni ezen, na de mosolyogva? :-)... Nem erőltetett ez egy kissé?...
Egy elégedett ember miért ne mosolyogna, vagy miért kellene szomorúnak lennie?...
Nem szerencsés dolog ebből kiindulni. Ill. csak ebből nem lehet.
Puszi,
Éva