Nyomorultul 13.

Persze, tudom. És azt is, hogy most nyers voltam. De hidd el, nem véletlen. Mert nem közömbös valaki sorsa, de a tehetetlenség határát súrolva, már azzá válik. De rossz kifejezés, mert a valóság nem ez. A valóságban nem lehet abbahagyni, .... kikapcsolni.
De ahhoz, hogy azt megértsem, amit erre az emberre mért a sors, ... ezzel együtt, amit kivívott, elért, egy egészséges ember egész élete is kevés. Ezt látom, ezt érzem. Ezért írtam, amit írtam.

Az őszinteség becsülendő dolog, még akkor is, ha nyers. A tehetetlenség számos alkalommal elborítja az ember lelkét, mégse hinném, hogy a közömbösség váltaná fel. Valamit mindig elindít egy érzelem, ami érzéssé, meggyőződéssé, esetleg jellembeli változásokká fejlődik. Szerintem.
Az idő pedig csak annak kevés bármire is, aki elfecsérli azt.
Ölellek.

Válasz erre: Cikkíró

Igen, vége lesz. Semmi nem tart örökké, Kedves Éva, ezt te is tudod. Épp így véges a szenvedés is, na és az öröm szintén.
Az ember egy irodalmi alkotást nem azért olvas, mert segíteni szándékozna a szereplőkön, hanem azért, mert esetleg új gondolatokra, nem ismert érzésekre talál benne, vagy rácsodálkozik, hogy nahát! ilyen is van.
A te nézőpontod egy a sok közül, tolerálható, érthető. Én nem mondtam soha, hogy kötelező lenne ezt olvasni!
Örültem neked, megtisztelt az eddigi figyelmed, köszönöm!

Persze, tudom. És azt is, hogy most nyers voltam. De hidd el, nem véletlen. Mert nem közömbös valaki sorsa, de a tehetetlenség határát súrolva, már azzá válik. De rossz kifejezés, mert a valóság nem ez. A valóságban nem lehet abbahagyni, .... kikapcsolni.
De ahhoz, hogy azt megértsem, amit erre az emberre mért a sors, ... ezzel együtt, amit kivívott, elért, egy egészséges ember egész élete is kevés. Ezt látom, ezt érzem. Ezért írtam, amit írtam.

Válasz erre: zsoltne.eva

Vége lesz egyszer? Nagyon jó lenne már, mert az ilyen nehéz sors, ami már nem csak egy ember életét mutatja be, hanem sokak nyomorúságát, az így egy sorozatba téve már frusztrál. Ha külön tennéd fel, talán még el lehetne viselni, de nem így egy az egybe, és ez a lényeg, ugye? Hát véges az emberi tolerancia... mint mindig besokall. Nálam igen. Hát én itt tartok. Nekem ennyi elég volt, nagyon sajnálom a szereplőket, de segíteni nem tudok rajtuk, akkor az összes többi kinek, minek a célját szolgálja? Hogy én is érezzem nyomorultnak magam, hogy képtelen vagyok tovább elviselni a másét?....

Igen, vége lesz. Semmi nem tart örökké, Kedves Éva, ezt te is tudod. Épp így véges a szenvedés is, na és az öröm szintén.
Az ember egy irodalmi alkotást nem azért olvas, mert segíteni szándékozna a szereplőkön, hanem azért, mert esetleg új gondolatokra, nem ismert érzésekre talál benne, vagy rácsodálkozik, hogy nahát! ilyen is van.
A te nézőpontod egy a sok közül, tolerálható, érthető. Én nem mondtam soha, hogy kötelező lenne ezt olvasni!
Örültem neked, megtisztelt az eddigi figyelmed, köszönöm!

Vége lesz egyszer? Nagyon jó lenne már, mert az ilyen nehéz sors, ami már nem csak egy ember életét mutatja be, hanem sokak nyomorúságát, az így egy sorozatba téve már frusztrál. Ha külön tennéd fel, talán még el lehetne viselni, de nem így egy az egybe, és ez a lényeg, ugye? Hát véges az emberi tolerancia... mint mindig besokall. Nálam igen. Hát én itt tartok. Nekem ennyi elég volt, nagyon sajnálom a szereplőket, de segíteni nem tudok rajtuk, akkor az összes többi kinek, minek a célját szolgálja? Hogy én is érezzem nyomorultnak magam, hogy képtelen vagyok tovább elviselni a másét?....