Lélekvesztő (útvesztő) kisregény 3.
2010. május 24. - Látogatók száma: 31
Akkor most megpróbálom összefoglalni írásod mit váltott ki belőlem.
Sokszor csapkodtam itt arcomhoz a tenyerem olvasás közben. Csodálkoztam azon, hogy egy piciny gyermek mennyi minden megy keresztül. Koromból kifolyólag visszaemlékeztem saját gyermekkoromra is, így hol kisgyermekként, hol nagymamádként képzeltem magam bele a sorsodba. Olykor eltörpültek az én régi sérelmeim.
Ha azt mondom nehéz életed volt, nem lódítok vele. Ám tudd! Ezekre, amin te átmentél, nem is mindenki képes. Édesanyád viszont soha nem fogom megérteni. Bár nem is próbáltam. Nincs mentsége nálam. Bántani sem szeretném őt, de erre szoktam én mondani, vannak az anyák, és vannak a szülő nők.
Örömmel olvastam olyan szavakat is írásodban, melyeket rég hallottam.
Fájdalommentes napokat kívánok szeretettel neked!
Üdv: L
Válasz erre: Laura
Szia, Ági!
Akkor most megpróbálom összefoglalni írásod mit váltott ki belőlem.
Sokszor csapkodtam itt arcomhoz a tenyerem olvasás közben. Csodálkoztam azon, hogy egy piciny gyermek mennyi minden megy keresztül. Koromból kifolyólag visszaemlékeztem saját gyermekkoromra is, így hol kisgyermekként, hol nagymamádként képzeltem magam bele a sorsodba. Olykor eltörpültek az én régi sérelmeim.
Ha azt mondom nehéz életed volt, nem lódítok vele. Ám tudd! Ezekre, amin te átmentél, nem is mindenki képes. Édesanyád viszont soha nem fogom megérteni. Bár nem is próbáltam. Nincs mentsége nálam. Bántani sem szeretném őt, de erre szoktam én mondani, vannak az anyák, és vannak a szülő nők.
Örömmel olvastam olyan szavakat is írásodban, melyeket rég hallottam.
Fájdalommentes napokat kívánok szeretettel neked!
Üdv: L