Nyomorultul 17.
2012. január 30. - Látogatók száma: 68
Válasz erre: Zsomwin
Talán nem hiszed, de ezt az írást roppant nehéz volt megalkotni. Végig "ott ültem " közben a tolókocsiban. Rendkívül sok lelki vívódás eredménye.
Köszönöm a soraidat!
Hiszem!
Mert Embernek lenni, nehéz, és Te azt írtad meg!
Egy tolókocsiban, vagy vakon ..., nekünk meg akik szerencsésebbek, bele kellene ülnünk egy tolószékbe , mozdíthatatlan testrészeket érezve, vagy bekötni szemünket ... hogy megtanuljunk sok mindent.
Te arra is felhívtad a figyelmünket, nézzünk magunkba.
Még egyszer köszönöm hogy olvashattam!
Zita
Válasz erre: Gaya
Kedves Zsomwin!
Tévedtem.
Először férfi íróra gondoltam, - nem csak az első rész olvasása miatt, hanem a gondolatok egymásba fűzése adta ezt az érzést.
A történet követése elvetette ezt, asszonyt kezdtem sejteni a sorokban.
Olvastam, olvastam, és rájöttem, nem keresem ki is írta, hagytam vigyenek magukkal az érzéseim.
Most akkor az jön - felfedted kiléted, illene gratulálni.
Így ez nekem nem megy, mert - ha " igazi" a történet, mindenképp az Ember előtt kell fejet hajtanom.
... ha " nem igazi" a történet, akkor is az Ember előtt kell fejet hajtanom.
- Remélem érted!-
Köszönöm hogy megírtad, olvashattam.
Adtál.
Üdv,
Zita
Köszönöm a soraidat!
Tévedtem.
Először férfi íróra gondoltam, - nem csak az első rész olvasása miatt, hanem a gondolatok egymásba fűzése adta ezt az érzést.
A történet követése elvetette ezt, asszonyt kezdtem sejteni a sorokban.
Olvastam, olvastam, és rájöttem, nem keresem ki is írta, hagytam vigyenek magukkal az érzéseim.
Most akkor az jön - felfedted kiléted, illene gratulálni.
Így ez nekem nem megy, mert - ha " igazi" a történet, mindenképp az Ember előtt kell fejet hajtanom.
... ha " nem igazi" a történet, akkor is az Ember előtt kell fejet hajtanom.
- Remélem érted!-
Köszönöm hogy megírtad, olvashattam.
Adtál.
Üdv,
Zita
Válasz erre: Gaya
Kedves Zsomwin!
Hiszem!
Mert Embernek lenni, nehéz, és Te azt írtad meg!
Egy tolókocsiban, vagy vakon ..., nekünk meg akik szerencsésebbek, bele kellene ülnünk egy tolószékbe , mozdíthatatlan testrészeket érezve, vagy bekötni szemünket ... hogy megtanuljunk sok mindent.
Te arra is felhívtad a figyelmünket, nézzünk magunkba.
Még egyszer köszönöm hogy olvashattam!
Zita
Szeretettel
Zsomwin