Hogy éld meg, hogyan tanuld meg?
2012. február 1. - Látogatók száma: 140
Válasz erre: Pumukli56
Részben igazad van de mégis engedj meg egy gondolatot. Nekem elég az, ha ellenségeimnek nem pofonokat osztogatok hanem egy békés mosolyt. A többi legyen az ő gondjuk.
Pinokkió válasza áll hozzám közelebb. A bántást az idő nem törli el, ha nem tett egy lépést sem, aki azt elkövette. Akkor tudnám elfogadni, amit mondotok, (szeretet, mosoly, meg...) ha idáig eljut az, akiről most beszélünk.
Válasz erre: Pinokkió
Sziasztok!
Jó téma.
Szerintem alapjaiban van igazsága gyógyítónak, de egyben téved.
Én ezt magamnak úgy fogalmazom meg, hogy a "szeretet köre" (koncentrikus körök, egyre beljebb egyre közelebb lévő emberek vannak, ezzel együtt bekerülnek a "bizalom körébe"). Aki nálam ezeken belül vannak, azok fontosak nekem. Aki ezeken kívül léteznek, azok semlegesek (a végtelen távolba helyezem el az ellenségeimet). Tehát az ellenségeimet nem akarom szeretni, kívül helyezem a körömön őket, és éljék az életüket nélkülem (és igenis bizalmatlan vagyok velük). A szeretetemből pedig 1%-nyit sem szeretnék rájuk pazarolni (a végtelen távolság ami köztünk áll, túl nagy energiát venne el a szeretteimtől), azt a szeretteimnek szeretném 100%-ban adni. (Ha az ellenségeimre gondolok, maximum a szánalom jut eszembe, de ilyen gondolatok közben gyorsan meg is próbálok valaki és valami pozitívra gondolni, mert a "gonosz" leszívja az energiámat.) Én ezt kb. így építettem fel, és hibásnak tartom, ha azokat próbáljuk megjavítani (szeretettel elárasztani), akik nem érdemesek rá, azok helyett, akik szívünkhöz közel állnak. Nekik így is kevés van, ebben a mai világban...
Pinokkió
Jó téma.
Szerintem alapjaiban van igazsága gyógyítónak, de egyben téved.
Én ezt magamnak úgy fogalmazom meg, hogy a "szeretet köre" (koncentrikus körök, egyre beljebb egyre közelebb lévő emberek vannak, ezzel együtt bekerülnek a "bizalom körébe"). Aki nálam ezeken belül vannak, azok fontosak nekem. Aki ezeken kívül léteznek, azok semlegesek (a végtelen távolba helyezem el az ellenségeimet). Tehát az ellenségeimet nem akarom szeretni, kívül helyezem a körömön őket, és éljék az életüket nélkülem (és igenis bizalmatlan vagyok velük). A szeretetemből pedig 1%-nyit sem szeretnék rájuk pazarolni (a végtelen távolság ami köztünk áll, túl nagy energiát venne el a szeretteimtől), azt a szeretteimnek szeretném 100%-ban adni. (Ha az ellenségeimre gondolok, maximum a szánalom jut eszembe, de ilyen gondolatok közben gyorsan meg is próbálok valaki és valami pozitívra gondolni, mert a "gonosz" leszívja az energiámat.) Én ezt kb. így építettem fel, és hibásnak tartom, ha azokat próbáljuk megjavítani (szeretettel elárasztani), akik nem érdemesek rá, azok helyett, akik szívünkhöz közel állnak. Nekik így is kevés van, ebben a mai világban...
Pinokkió
Válasz erre: Pumukli56
Részben igazad van de mégis engedj meg egy gondolatot. Nekem elég az, ha ellenségeimnek nem pofonokat osztogatok hanem egy békés mosolyt. A többi legyen az ő gondjuk.