Drága nagymami
2012. február 16. - Látogatók száma: 52
A történeted, ha valóságtartalommal akarom felruházni, úgy olvasom, akkor kiáll a bicska a zsebemből. Egyértelmű, hogy a szembeállítás nagyon éles. Az unoka rendkívül elvetemült, a nagymama pedig szelíd, szolid. Nyilvánvaló a pozitív és negatív érzés egy ilyen éles elhatárolódás esetén.
Pedig vannak, léteznek összezárt embereknél éles ellentétek! De ebben a történetben nem ellentétről van szó, a gyűlölet, az emberi elvetemültség, szemétség magasiskolája ez már!
Üdv.
Éva
Kedves Péter!
A történeted, ha valóságtartalommal akarom felruházni, úgy olvasom, akkor kiáll a bicska a zsebemből. Egyértelmű, hogy a szembeállítás nagyon éles. Az unoka rendkívül elvetemült, a nagymama pedig szelíd, szolid. Nyilvánvaló a pozitív és negatív érzés egy ilyen éles elhatárolódás esetén.
Pedig vannak, léteznek összezárt embereknél éles ellentétek! De ebben a történetben nem ellentétről van szó, a gyűlölet, az emberi elvetemültség, szemétség magasiskolája ez már!
Üdv.
Éva
Nagyon helyes, ha kiáll a bicska a zsebedből, éppen mert vannak, léteznek ilyen elvetemült "emberek".
Üdv.
Péter