Mindig és még tovább...

Utólag már sok mindent másként látok... elkapkodtuk,... nem úgy kezeltük a helyzeteket. Meg kellett volna beszélni... - mondod, próbáltuk, de sok mindenhez nem úgy viszonyult, ahogy az elvárható lett volna, mint amiről ez az írás is szól, a gyerek kérdéséhez,... ami még háromszor megismétlődött. Ő nem akart több gyereket... és mi lett volna, ha... Ez az, amin már nem lehet változtatni.

Puszi,
Éva

De hát, miért voltál folyton egyedül? Olyan szépen indult, és mi lett a vége? Meg kellett volna beszélni és vigyázni egymás érzéseire. Persze a lelátóról könnyű beszélni!
Egyébként én sem örültem soha a hírnek, hogy áldott állapotban vagyok. A terhesség nekem a rémálom maga, végén a szüléssel.
Persze a gyerek már más, annak tiszta szívből tudtam örülni mindig! :)