Nosztalgiázzunk!
2012. február 25. - Látogatók száma: 56
Válasz erre: Bianka
Ovis, kisiskolás voltam még, amikor gyűjtöttem a csokinak, rágónak a csomagolását, azután a szebb mintájú szalvétákat. Ma bemegyek a hobbiboltba, és több száz szalvéta közül választhatok.
A kapucsengőn hívtuk le a másikat, aztán órákat röplabdáztunk a poroló (háló helyett) felett.
A pingpongasztalon bandáztunk, kártyáztunk "kutyasétáltatás" közben.
Mivel nem volt órám, anyukámnak az volt a jelzése, ha kinyitja a konyhaablakot, menjek fel. Hát jó sokáig szellőzött a lakás utána...
Ha kaptam órát, elhagytam, anyukám szerint: direkt.
Évekig kötögetett egy bűnronda kardigánt, mire kész lett, a nővéreim kinőtték, épp rám volt jó. Anyukám szerint azt is direkt hagytam el, pedig nem, persze nem sajnáltam:)
Egy évben egy farmert kaptam, és ha kilyukadt a térde, anyukám rémesen ronda foltokat varrt rá. Már akkor is kreatív voltam, és egyszer körbeszabtam a kér ormótlan foltot szív alakúra, h. azt varrja rá.
Tisza cipőm volt, amit elloptak egy sátorozás alkalmával.
Nem a kínai, a török ruha "hódított". (Akinek nem volt pénze.)
Nem volt turkáló, amikor pedig megjelentek az elsők a városban, ismerősöknél, inkább géprongyokat, mint normális, jó minőségű ruhákat árultak.
Csoki, vanília, citrom, puncs volt a fagyi kínálat. Ha pedig a helyi fagyiárus kikísérletezett vmi új ízt, inkább rossz volt, mint jó.
Általános alsó tagozatán szoknyákat, ruhákat (is) hordtunk, cérnaharisnyával.
Minden ősszel köpenyvásárlás, aztán a harc, ez nem jó, az ronda, 10-ból 8 rémes volt, a maradék kettő drága.
Tornaruha!!! :)
Dauer.
Kötelező iskolai fogorvos, rettegés, amalgám tömés.
Becsengetés, jelzőcsengő, kicsengetés, óraügyelet. (felsőben)
Alsóban ügyeletes sosem szerettem lenni, mert az ügyeletesnek korábban kellett odaérni, és elfoglalni az őrhelyét a bejárati ajtó, mosdó, lépcsőfeljáró, etc. mellett, és felírni a rendetlenkedőket, későket, én pedig már akkor sem szerettem korán kelni, sem árulkodni, bemószerolni a másikat.
Nagyszünet, játék az udvaron: botokkal műtöttük meg egymást, az áldozat (beteg) a pirosra festett padon feküdt, míg mi szívmasszázst alkalmaztunk rajta:)
A lehullott levelekből egyenes sávokat "húztunk", az volt a szoba fala, így több helyiségből álló lakásokat "építettünk", a nagyobb, barna, sárga kövek voltak a kenyerek.
A fogszabályzó ciki volt.
A szemüveg ciki volt.
Minden ciki volt:D
Évnyitó, évzáró, tömeg, meleg, fehér blúz, sötét szoknya, könyvjutalom, virág a pedagógusnak, kötelező köszönet, lerótt hála.
Ballagás.
És kezdődik minden elölről...
Én kártyanaptárt gyűjtöttem.
A köpeny tényleg ciki volt, viszont én menő gimibe jártam, az emblémáját rávarrtuk, így büszkén andalogtunk a városban.
Osztálytársaim is kötöttek órán, a pad alatt. Én utáltam mindenféle kézimunkát.
14 éves koromban az unokabátyám Angliából hozott nekem Levis farmert, ami nem volt se hosszú, se bő, tökéletes volt a mérete! Éjjel-nappal abban jártam, kockás inggel, alföldi papucsban.
És a batikolásra emlékszel?
A banánért, narancsért és bűvös kockáért sorba álltunk...
A fővárosiak a közértben, a kisvárosiak az ABC-ben, a falusiak a "bót"-ban darálták a kávét.
Mi gimiben a hajunkat és a körmünket sem festhettük.
....
:)
A kapucsengőn hívtuk le a másikat, aztán órákat röplabdáztunk a poroló (háló helyett) felett.
A pingpongasztalon bandáztunk, kártyáztunk "kutyasétáltatás" közben.
Mivel nem volt órám, anyukámnak az volt a jelzése, ha kinyitja a konyhaablakot, menjek fel. Hát jó sokáig szellőzött a lakás utána...
Ha kaptam órát, elhagytam, anyukám szerint: direkt.
Évekig kötögetett egy bűnronda kardigánt, mire kész lett, a nővéreim kinőtték, épp rám volt jó. Anyukám szerint azt is direkt hagytam el, pedig nem, persze nem sajnáltam:)
Egy évben egy farmert kaptam, és ha kilyukadt a térde, anyukám rémesen ronda foltokat varrt rá. Már akkor is kreatív voltam, és egyszer körbeszabtam a kér ormótlan foltot szív alakúra, h. azt varrja rá.
Tisza cipőm volt, amit elloptak egy sátorozás alkalmával.
Nem a kínai, a török ruha "hódított". (Akinek nem volt pénze.)
Nem volt turkáló, amikor pedig megjelentek az elsők a városban, ismerősöknél, inkább géprongyokat, mint normális, jó minőségű ruhákat árultak.
Csoki, vanília, citrom, puncs volt a fagyi kínálat. Ha pedig a helyi fagyiárus kikísérletezett vmi új ízt, inkább rossz volt, mint jó.
Általános alsó tagozatán szoknyákat, ruhákat (is) hordtunk, cérnaharisnyával.
Minden ősszel köpenyvásárlás, aztán a harc, ez nem jó, az ronda, 10-ból 8 rémes volt, a maradék kettő drága.
Tornaruha!!! :)
Dauer.
Kötelező iskolai fogorvos, rettegés, amalgám tömés.
Becsengetés, jelzőcsengő, kicsengetés, óraügyelet. (felsőben)
Alsóban ügyeletes sosem szerettem lenni, mert az ügyeletesnek korábban kellett odaérni, és elfoglalni az őrhelyét a bejárati ajtó, mosdó, lépcsőfeljáró, etc. mellett, és felírni a rendetlenkedőket, későket, én pedig már akkor sem szerettem korán kelni, sem árulkodni, bemószerolni a másikat.
Nagyszünet, játék az udvaron: botokkal műtöttük meg egymást, az áldozat (beteg) a pirosra festett padon feküdt, míg mi szívmasszázst alkalmaztunk rajta:)
A lehullott levelekből egyenes sávokat "húztunk", az volt a szoba fala, így több helyiségből álló lakásokat "építettünk", a nagyobb, barna, sárga kövek voltak a kenyerek.
A fogszabályzó ciki volt.
A szemüveg ciki volt.
Minden ciki volt:D
Évnyitó, évzáró, tömeg, meleg, fehér blúz, sötét szoknya, könyvjutalom, virág a pedagógusnak, kötelező köszönet, lerótt hála.
Ballagás.
És kezdődik minden elölről...
:)
Én kártyanaptárt gyűjtöttem.
A köpeny tényleg ciki volt, viszont én menő gimibe jártam, az emblémáját rávarrtuk, így büszkén andalogtunk a városban.
Osztálytársaim is kötöttek órán, a pad alatt. Én utáltam mindenféle kézimunkát.
14 éves koromban az unokabátyám Angliából hozott nekem Levis farmert, ami nem volt se hosszú, se bő, tökéletes volt a mérete! Éjjel-nappal abban jártam, kockás inggel, alföldi papucsban.
És a batikolásra emlékszel?
A banánért, narancsért és bűvös kockáért sorba álltunk...
A fővárosiak a közértben, a kisvárosiak az ABC-ben, a falusiak a "bót"-ban darálták a kávét.
Mi gimiben a hajunkat és a körmünket sem festhettük.
....
:)
Valószínűleg csak megörököltem:P
Nővérem egyidős veled, igen, akkor nagy mánia volt a kötés, én már nem kötöttem, "mi" karkötőket csomóztunk, bár én azt sem tudtam soha:(
Nem tom, milyen az alföldi papucs, de már sokat hallottam róla, mindjárt kiguglizom:)
Jaja, Levis farmer, budmil, reebok, adidas, ezek voltak a menő márkák.
És "butik"ból vettük a ruhát, ha nem az állami boltba mentünk.
Bűvös kockám volt, banánért, narancsért gondolom anyum állt sorban.
Eszti-geszti? (Mikor most újra megjelent, vettem, de rájöttem, h. utálom a gesztenyét, és tesóm szerette annak idején:))