Anyaként
2012. február 27. - Látogatók száma: 43
Válasz erre: Zsomwin
Nagyon is normális! :)
Abban a pillanatban, amikor eldöntötted, hogy akarod, abban a pillanatban azt is eldöntötted, hogy vállalsz mindent, ami ezzel jár. Az amorffá vált testedet, a kényelmetlenségeket, a szülés titokzatos fájdalmait és persze legvégül magát a bébit, akinek annyira fogsz majd örülni, hogy mindent elfelejtesz, ami fájt, amint a kezedbe veheted őt.
Puszi,
Éva
Válasz erre: Virág
Szia Zsom!
Nagyon jól leírtad, tetszik a részletessége, a bevérzett szemek és ilyesmi, nagyon a valóság. :)
Én néha nagyon szeretném, néha meg nagyon félek a szüléstől, a babától. Ez normális, ugye? :)
Pusszik, V.
Abban a pillanatban, amikor eldöntötted, hogy akarod, abban a pillanatban azt is eldöntötted, hogy vállalsz mindent, ami ezzel jár. Az amorffá vált testedet, a kényelmetlenségeket, a szülés titokzatos fájdalmait és persze legvégül magát a bébit, akinek annyira fogsz majd örülni, hogy mindent elfelejtesz, ami fájt, amint a kezedbe veheted őt.
Nagyon jól leírtad, tetszik a részletessége, a bevérzett szemek és ilyesmi, nagyon a valóság. :)
Én néha nagyon szeretném, néha meg nagyon félek a szüléstől, a babától. Ez normális, ugye? :)
Pusszik, V.
Minden úgy van, ahogy mondod. Gyönyörű, és fájdalmas is egyben, amit soha nem felejtünk el..., de valamit, a félelmet, ami abban a pillanatban vele együtt megszületik, kifelejtetted. Lehet ez nem mindenkinél jelenik meg azonnal... bárcsak ne ismertem volna meg soha. De így is, azzal együtt felemelő, csodálatos érzés! :-)
Puszi,
Éva
A felemelő érzést viszont nem tudom feledni. :) Ahányszor a gyerekeimre nézek, mindig érzem. :)
Pusz.
Zs.