Példaképek nyomában (2. rész)
2012. február 22. - Látogatók száma: 64
Válasz erre: Pinokkió
Kedves Lizi!
Ne aggódj(!), jól gondolod. A jellemünk nem csupán mi alakítjuk, hanem a környezetünk is. Sőt!!! A jellem alakulása egy folyamat. Ugye "a jó pap is holtig tanult" lehet kicsit elvonatkoztatni, és így a mondás kibővítésével feltételezhetjük, hogy nem csak a pap, de ministráns is a holtáig fejlődik, és ha a példát úgy vesszük, hogy egy már cáfolat, akkor kettőt én bizonyításnak venném. De ahogy kedvenc íróm (M.S) mondja, az ember negyven éves koráig él meg új és újabb helyzeteket, tehát Márai Sanyi bá szerint is legalább a negyvenes éveinkig fejlődünk, formálódunk. De ugye vegyük a klasszikus ikerpár két szülő elhelyezést..., ki ne ismerné a végeredményt?! Vagy ugye a börtönbe is azért csukják az embert, hogy egy kis személyiségfejlődésen menjen át...
Tehát, a példaképek kellenek a személyiség fejlődéséhez. Nem feltétlen lesz az a végeredmény, sokszor az "apaminta/anyaminta" pont az ellenpélda szerepét játssza, de az ellenpéldák is példák. És aki a saját szüleiben nem találta meg a példaképet, az tutkó, hogy egy példakép (egy tanár, vagy egy másik felnőtt, egy sportoló stb..), miatt lesz olyan, aki megbecsült tagja a társadalomnak. Társadalmi minták nélkül nem is értem, hogyan lehetne társadalomba illeszkedően élni?! Honnan tudnám merről van a kanál és a villa...?!
Szóval, jó a cikk!
És nekem is a szüleim a példaképeim (másnak meg nem).
Üdv,
P.
Ne aggódj(!), jól gondolod. A jellemünk nem csupán mi alakítjuk, hanem a környezetünk is. Sőt!!! A jellem alakulása egy folyamat. Ugye "a jó pap is holtig tanult" lehet kicsit elvonatkoztatni, és így a mondás kibővítésével feltételezhetjük, hogy nem csak a pap, de ministráns is a holtáig fejlődik, és ha a példát úgy vesszük, hogy egy már cáfolat, akkor kettőt én bizonyításnak venném. De ahogy kedvenc íróm (M.S) mondja, az ember negyven éves koráig él meg új és újabb helyzeteket, tehát Márai Sanyi bá szerint is legalább a negyvenes éveinkig fejlődünk, formálódunk. De ugye vegyük a klasszikus ikerpár két szülő elhelyezést..., ki ne ismerné a végeredményt?! Vagy ugye a börtönbe is azért csukják az embert, hogy egy kis személyiségfejlődésen menjen át...
Tehát, a példaképek kellenek a személyiség fejlődéséhez. Nem feltétlen lesz az a végeredmény, sokszor az "apaminta/anyaminta" pont az ellenpélda szerepét játssza, de az ellenpéldák is példák. És aki a saját szüleiben nem találta meg a példaképet, az tutkó, hogy egy példakép (egy tanár, vagy egy másik felnőtt, egy sportoló stb..), miatt lesz olyan, aki megbecsült tagja a társadalomnak. Társadalmi minták nélkül nem is értem, hogyan lehetne társadalomba illeszkedően élni?! Honnan tudnám merről van a kanál és a villa...?!
Szóval, jó a cikk!
És nekem is a szüleim a példaképeim (másnak meg nem).
Üdv,
P.
Ohó! Ezek szerint kilógok a társadalomból! Jó ezt megtudni, soha nem késő! :)
P., P.