Kedves Reenzy, úgy gondolom, az utolsó rész megérdemel egy igazán hosszú és kimerítő kommentet Örülök, hogy lehetek első ismét Először is köszönöm, hogy mikor nehéz volt beavattál és olvashattam soraidat könnyítve ezzel lelkem terhének súlyán. Kevés olyan mű van, mely leköt így gépen olvasva, neked még is sikerült és nem csak engem, hanem másokat is meghódítani Először is a mai fejezet bevezetője különösen tetszett. A Főnix az egyik kedvenc misztikus lényem. Pont azért, mert az újjászületést jelképezi. Olyan, mint az emberi lélek mikor már rengeteg teher alatt roskad, egy idő után besokall és újjá éled. Bár talán kicsit lezáratlan a mai és egyben utolsó rész, bár happy end a vége. De azért ott motoszkál mindenki fejében, vajon hogyan tovább, hogyan építik újjá szerelmük Bár az életben is így lenne, és nem maradna, el az örömteli befejezés Sokszor vagyunk úgy mind a világban, mint Chester, szeretünk valakit úgy, hogy az szinte fáj és bármit tesz, bármekkora fájdalmat okoz az iránta érzet mély, tiszta szerelmünk, egyetlen mosolyával kárpótol mindenért. Olykor talán a szerelem a legnehezebb teher és legnagyobb felelősség is egyben, épp ezért a legcsodálatosabb is, mert az ember megküzd érte és megtanulja értékelni. Végül, de nem utolsó sorban ott van Reenzy, aki belül gyötrődik, hiszen két embert szeret két különböző módon. Úgy vélem minden szerelem más szerintem nincs két egyforma. Reenzy számára Chester nem egyszerűen a szeretett férfi, hanem a lelki társ és talán ez a kapocs még a szerelemnél is erősebb.
Ejha.. köszönöm, Moon :) Tényleg. El sem hiszed, milyen jól esik, hogy végig támogattál te is, szinte már rajongtál és.. nem is tudom, mit mondjak. Élmény volt úgy írni, hogy izgatottan vártad, hogy olvashass :)
Kedves Reenzy, úgy gondolom, az utolsó rész megérdemel egy igazán hosszú és kimerítő kommentet Örülök, hogy lehetek első ismét Először is köszönöm, hogy mikor nehéz volt beavattál és olvashattam soraidat könnyítve ezzel lelkem terhének súlyán. Kevés olyan mű van, mely leköt így gépen olvasva, neked még is sikerült és nem csak engem, hanem másokat is meghódítani Először is a mai fejezet bevezetője különösen tetszett. A Főnix az egyik kedvenc misztikus lényem. Pont azért, mert az újjászületést jelképezi. Olyan, mint az emberi lélek mikor már rengeteg teher alatt roskad, egy idő után besokall és újjá éled. Bár talán kicsit lezáratlan a mai és egyben utolsó rész, bár happy end a vége. De azért ott motoszkál mindenki fejében, vajon hogyan tovább, hogyan építik újjá szerelmük Bár az életben is így lenne, és nem maradna, el az örömteli befejezés Sokszor vagyunk úgy mind a világban, mint Chester, szeretünk valakit úgy, hogy az szinte fáj és bármit tesz, bármekkora fájdalmat okoz az iránta érzet mély, tiszta szerelmünk, egyetlen mosolyával kárpótol mindenért. Olykor talán a szerelem a legnehezebb teher és legnagyobb felelősség is egyben, épp ezért a legcsodálatosabb is, mert az ember megküzd érte és megtanulja értékelni. Végül, de nem utolsó sorban ott van Reenzy, aki belül gyötrődik, hiszen két embert szeret két különböző módon. Úgy vélem minden szerelem más szerintem nincs két egyforma. Reenzy számára Chester nem egyszerűen a szeretett férfi, hanem a lelki társ és talán ez a kapocs még a szerelemnél is erősebb.
Kedves Reenzy, úgy gondolom, az utolsó rész megérdemel egy igazán hosszú és kimerítő kommentet Örülök, hogy lehetek első ismét Először is köszönöm, hogy mikor nehéz volt beavattál és olvashattam soraidat könnyítve ezzel lelkem terhének súlyán. Kevés olyan mű van, mely leköt így gépen olvasva, neked még is sikerült és nem csak engem, hanem másokat is meghódítani Először is a mai fejezet bevezetője különösen tetszett. A Főnix az egyik kedvenc misztikus lényem. Pont azért, mert az újjászületést jelképezi. Olyan, mint az emberi lélek mikor már rengeteg teher alatt roskad, egy idő után besokall és újjá éled. Bár talán kicsit lezáratlan a mai és egyben utolsó rész, bár happy end a vége. De azért ott motoszkál mindenki fejében, vajon hogyan tovább, hogyan építik újjá szerelmük Bár az életben is így lenne, és nem maradna, el az örömteli befejezés Sokszor vagyunk úgy mind a világban, mint Chester, szeretünk valakit úgy, hogy az szinte fáj és bármit tesz, bármekkora fájdalmat okoz az iránta érzet mély, tiszta szerelmünk, egyetlen mosolyával kárpótol mindenért. Olykor talán a szerelem a legnehezebb teher és legnagyobb felelősség is egyben, épp ezért a legcsodálatosabb is, mert az ember megküzd érte és megtanulja értékelni. Végül, de nem utolsó sorban ott van Reenzy, aki belül gyötrődik, hiszen két embert szeret két különböző módon. Úgy vélem minden szerelem más szerintem nincs két egyforma. Reenzy számára Chester nem egyszerűen a szeretett férfi, hanem a lelki társ és talán ez a kapocs még a szerelemnél is erősebb.