Párterápia, házasságjavítás? Muhaha.

nem nagyon hiszek én ebben a lélek-párban. megmondta a nagy Hofi, az ember "magány-ember." ideig-óráig persze nem rossz a kapcsolat, de örök életre, mindig magas hőfokon? meg minden nap önfeláldozás, mintha egy ember alapból értékesebb lenne mondjuk 10 évesen, mint 18 éves, "felnőtt" korában,
férfi vagy nő, mindenkinek jogos igénye a szabad választás, függetlenség.
én is ismerek házaspárokat, akik együtt öregedtek meg, de tudod, mi tartja össze őket? megszokás, lustaság, kényelemszeretet. megéri?
az ember alapvetően nem monogám. a házassággal az a gond, hogy a biológiai szükséglet meg a társadalmi elvárás köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Sokáig gondoltam én is hasonlóan. De amikor megtalálod azt, akiben már valójában nem is hiszel, akkor átértékeled a világ dolgait. Kívánom, hogy tudd meg!

Válasz erre: MindenHatÓ

Elengedni. A szeretet egy formája az elengedés. Nem kell besavanyodni és nem kell kudarcként megélni a válást. És nem igaz, hogy csak a nők képesek feláldozni magukat egy kapcsolatban. Ismerek megannyi férjet, volt férjet, aki a gyerekei miatt megpróbálta. A házasság tönkremenetele ezer és egy dolog függvénye, boncolgathatjuk kívül és belül, én akkor is azt mondom, ha nem az a két ember köt házasságot, akinek ez elrendeltetett, ha nem két lélek találkozása a dolog, előbb vagy utóbb vége szakad. De ez a vég nem mindegy. Én nem hoztam áldozatot, amikor már nem ment, elváltam. Békességben, nem haraggal. Hogy azóta másként van, az nem rajtam múlott, de nem is boncolgatom. Azóta megtaláltam a lelkem párját. Most így gondolom, már egy ideje. Ha mégsem, akkor el fogom engedni ha eljön a pillanat. Nem kell ezt ragozni. Persze jobb lett volna, ha előbb találom meg, de mit tudok tenni, ha akkor született,amikor én már érettségiztem és 2000 km választott el tőle...Ja és a kalitka. Normális kapcsolatban nem érzed magad rácsok között és elgondolkodtató, hogy egyes indiaiak, ha már ezt hoztad példának együtt tudtak maradni évtizedeket, pedig nem is látták egymást a házasság előtt. Nem lehet, hogy a mi igényeink túl nagyok? A nagy egyenjogúságban most rosszul esik, hogy a férfi már nem a FÉRFI, ugyanakkor mi nők akartuk ezt? Ezt akartuk? Akarjuk?

nem nagyon hiszek én ebben a lélek-párban. megmondta a nagy Hofi, az ember "magány-ember." ideig-óráig persze nem rossz a kapcsolat, de örök életre, mindig magas hőfokon? meg minden nap önfeláldozás, mintha egy ember alapból értékesebb lenne mondjuk 10 évesen, mint 18 éves, "felnőtt" korában,
férfi vagy nő, mindenkinek jogos igénye a szabad választás, függetlenség.
én is ismerek házaspárokat, akik együtt öregedtek meg, de tudod, mi tartja össze őket? megszokás, lustaság, kényelemszeretet. megéri?
az ember alapvetően nem monogám. a házassággal az a gond, hogy a biológiai szükséglet meg a társadalmi elvárás köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Elengedni. A szeretet egy formája az elengedés. Nem kell besavanyodni és nem kell kudarcként megélni a válást. És nem igaz, hogy csak a nők képesek feláldozni magukat egy kapcsolatban. Ismerek megannyi férjet, volt férjet, aki a gyerekei miatt megpróbálta. A házasság tönkremenetele ezer és egy dolog függvénye, boncolgathatjuk kívül és belül, én akkor is azt mondom, ha nem az a két ember köt házasságot, akinek ez elrendeltetett, ha nem két lélek találkozása a dolog, előbb vagy utóbb vége szakad. De ez a vég nem mindegy. Én nem hoztam áldozatot, amikor már nem ment, elváltam. Békességben, nem haraggal. Hogy azóta másként van, az nem rajtam múlott, de nem is boncolgatom. Azóta megtaláltam a lelkem párját. Most így gondolom, már egy ideje. Ha mégsem, akkor el fogom engedni ha eljön a pillanat. Nem kell ezt ragozni. Persze jobb lett volna, ha előbb találom meg, de mit tudok tenni, ha akkor született,amikor én már érettségiztem és 2000 km választott el tőle...Ja és a kalitka. Normális kapcsolatban nem érzed magad rácsok között és elgondolkodtató, hogy egyes indiaiak, ha már ezt hoztad példának együtt tudtak maradni évtizedeket, pedig nem is látták egymást a házasság előtt. Nem lehet, hogy a mi igényeink túl nagyok? A nagy egyenjogúságban most rosszul esik, hogy a férfi már nem a FÉRFI, ugyanakkor mi nők akartuk ezt? Ezt akartuk? Akarjuk?