újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Jogfosztottak

2010. június 17. - Látogatók száma: 261

megtekintés Válasz erre:

Tudod mi dühít fel a legjobban? Az, amikor ilyen jellegű kérdés nincs kellően kibeszélve. Itt van ez a portál, tele nővel, anyával, a leginkább érintettekkel, értelmes önmaguk kifejezésére érett emberekkel, és mit látok? A nagy semmit.
menekülés ez az igazság elől, vagy mi?

Nem hiszem, hogy menekülés lenne, talán inkább felszakítása a régi sebeknek, amitől félnek?... Akik pedig nem szembesültek a másokat érintő ilyen jellegű kérdéssel, nem tudják súlyán kezelni,... ezért maradnak mindössze belső vívódások. Csak kevesen tudják egy-egy ilyen fontos döntést egyedül hozunk meg, és csak utána tudunk róla beszélni, amikor már késő...
 

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Árpád!

Nagyon régi cikk ez már... magam is olvastam és ha nem is szóltam hozzá, okkal tettem, hiszen mit is mondhattam volna többet, mint a cikk írója...
Én csak átéltem mindazt, amit ő leírt, halmozottan érintett lehetek a felelősségben, mint írod, magammal kell elsősorban elszámolnom, amit meg is tettem... Ma már nem vádlón tekintek vissza régi önmagamra... De hidd el annak ellenére, hogy sok mindenben hibáztatjuk mi nők a férfiakat talán azért van, mert nagyon ritkán nyilvánulnak meg egy ilyen számunkra fontos, életünket meghatározó kérdésben.

Te most ezt megtetted és ezt köszönöm Laura, Babonko és mindannyiunk nevében.

Pussz,
Éva

Tudod mi dühít fel a legjobban? Az, amikor ilyen jellegű kérdés nincs kellően kibeszélve. Itt van ez a portál, tele nővel, anyával, a leginkább érintettekkel, értelmes önmaguk kifejezésére érett emberekkel, és mit látok? A nagy semmit.
menekülés ez az igazság elől, vagy mi?

megtekintés Válasz erre:

Kettősséget érzek mondatodban, és kettősséget magában az abortuszban is. Én férfi vagyok, lassan utam végét járom, sokat láttam, tapasztaltam, ennek ellenére valamint férfi mivoltom okán ebben a kérdésben nem igazán tudnék eklatáns választ adni, mégis mocorog bennem a kisördög.
Azt mondod..." Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :((("
Hogyan is érthetné meg? Miféle vád ez? Hogy gondolhatod egyáltalán, s miért azt, hogy minden férfi egy kaptafa! Minden férfi szálkás, gyalulatlan tuskó!
A kettősség szerintem abban áll, hogy amíg "számon kéred", szemrehányást teszel a férfinak azért amire a természet rendje szerint képessége sincs, addig nem térsz ki a nő legmagasabb fokú, legfontosabb felelősségére.

Minden más, ami ehhez a kérdéshez kapcsolódik csak gönc, sallang, mellékes, mert te a NŐ vagy az egyedüli letéteményese életadásra. A TE felelősséged, senki másra nem terhelheted.

Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy mit beszél ez az ember, de hidd, el komolyan gondolom és vállalom a véleményem. Saját példám nincs, mert családunkban, kapcsolatunkban nem kaphatott helyet ilyen "affér". Komolyan, felelősségteljesen éltük, házas életünket. Nem vagyunk és sose voltunk bigottak, de védekeztünk felelősséggel, tudatosan azért, hogy ne keljen a páromnak, és itt megjegyzem házasságom előtti párjaimnak döntési helyzetbe kerülnie.
Nem tudom, mit érez egy nő "kaparás" után? Talán azt, mint aki szándékosan embert öl! Talán rettenetes szerencsétlenségnek érzi, saját maga okán, talán másokat okol és gyűlöl meg, emiatt. Lehet, örökre tönkre teszi az életét, és másokét is, de lehet e ezért a férfit okolni? Meglepődsz a válaszomon. LEHET!
Okolni lehet, szépíteni, opálosítani a dolgot lehet, ez is egy út. Lehet később igazi örök életre szólómegbánást tanúsítani. Sok mindent lehet! Egyet ne lehet, egyet nem tud a nő aki ilyen döntést hoz, választ adni gyermekének. Neki már nem, mert őt megölik.
Abortálnak éves szinten 30-40000 ezres számban. Erotikus, szabad erkölcsű életmódot választunk, tehetjük,- szabadok vagyunk! Álságos módon hallgatunk az élet másik végletéről az elhalálozáshoz kapcsolódó modern eutanáziáról. Lesütjük a szemünket.
Egy nemi aktushoz, hacsak nem erőszakon alapszik, mindig két ember kell. Két ember közös akarata, vágya. Akaratunkért, vágyainkért, közös a felelősség. Visszacsatolva. a férfi felelőssége annyi, mint a nőé!- nem kevesebb és nem több! Az élet adás csak a te, a NŐ felelőssége és adottsága. Életet, fényt, szertetetet, boldogságot, levegőt, virágillatot csak ti NŐK tudtok adni. Az élet eme gyengédségében is legerősebbet, a kimondhatatlant, a fogontatás érzését, illetve annak ellentettjét ne hárítsátok ránk, gyalulatlan fatuskókra. Hagyjátok ránk a hidak építését, váraink védelmét.
A bűnt, a megszületendő gyermek ellenni merényletet tudjuk jól, sokszor befolyásolják férfiak, de ebben a helyzetben, az megelőzés, a fogzásgátlás bármilyen változatának elmulasztása miatt a felelősség akkor is a nőé!

Szándékosan nem tértem ki a társadalmi felelősségre, nem tértem ki a szűkebb környezet, mint család felelősségére, inkább csak reagálni szerettem volna arra a kiszólásra, miszerint „ Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után.”

Kedves Árpád!

Nagyon régi cikk ez már... magam is olvastam és ha nem is szóltam hozzá, okkal tettem, hiszen mit is mondhattam volna többet, mint a cikk írója...
Én csak átéltem mindazt, amit ő leírt, halmozottan érintett lehetek a felelősségben, mint írod, magammal kell elsősorban elszámolnom, amit meg is tettem... Ma már nem vádlón tekintek vissza régi önmagamra... De hidd el annak ellenére, hogy sok mindenben hibáztatjuk mi nők a férfiakat talán azért van, mert nagyon ritkán nyilvánulnak meg egy ilyen számunkra fontos, életünket meghatározó kérdésben.

Te most ezt megtetted és ezt köszönöm Laura, Babonko és mindannyiunk nevében.

Pussz,
Éva
 

megtekintés Válasz erre: Babenko

Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :(((
Örülök, hogy itt vagy! Hiányoltalak már.

Kettősséget érzek mondatodban, és kettősséget magában az abortuszban is. Én férfi vagyok, lassan utam végét járom, sokat láttam, tapasztaltam, ennek ellenére valamint férfi mivoltom okán ebben a kérdésben nem igazán tudnék eklatáns választ adni, mégis mocorog bennem a kisördög.
Azt mondod..." Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :((("
Hogyan is érthetné meg? Miféle vád ez? Hogy gondolhatod egyáltalán, s miért azt, hogy minden férfi egy kaptafa! Minden férfi szálkás, gyalulatlan tuskó!
A kettősség szerintem abban áll, hogy amíg "számon kéred", szemrehányást teszel a férfinak azért amire a természet rendje szerint képessége sincs, addig nem térsz ki a nő legmagasabb fokú, legfontosabb felelősségére.

Minden más, ami ehhez a kérdéshez kapcsolódik csak gönc, sallang, mellékes, mert te a NŐ vagy az egyedüli letéteményese életadásra. A TE felelősséged, senki másra nem terhelheted.

Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy mit beszél ez az ember, de hidd, el komolyan gondolom és vállalom a véleményem. Saját példám nincs, mert családunkban, kapcsolatunkban nem kaphatott helyet ilyen "affér". Komolyan, felelősségteljesen éltük, házas életünket. Nem vagyunk és sose voltunk bigottak, de védekeztünk felelősséggel, tudatosan azért, hogy ne keljen a páromnak, és itt megjegyzem házasságom előtti párjaimnak döntési helyzetbe kerülnie.
Nem tudom, mit érez egy nő "kaparás" után? Talán azt, mint aki szándékosan embert öl! Talán rettenetes szerencsétlenségnek érzi, saját maga okán, talán másokat okol és gyűlöl meg, emiatt. Lehet, örökre tönkre teszi az életét, és másokét is, de lehet e ezért a férfit okolni? Meglepődsz a válaszomon. LEHET!
Okolni lehet, szépíteni, opálosítani a dolgot lehet, ez is egy út. Lehet később igazi örök életre szólómegbánást tanúsítani. Sok mindent lehet! Egyet ne lehet, egyet nem tud a nő aki ilyen döntést hoz, választ adni gyermekének. Neki már nem, mert őt megölik.
Abortálnak éves szinten 30-40000 ezres számban. Erotikus, szabad erkölcsű életmódot választunk, tehetjük,- szabadok vagyunk! Álságos módon hallgatunk az élet másik végletéről az elhalálozáshoz kapcsolódó modern eutanáziáról. Lesütjük a szemünket.
Egy nemi aktushoz, hacsak nem erőszakon alapszik, mindig két ember kell. Két ember közös akarata, vágya. Akaratunkért, vágyainkért, közös a felelősség. Visszacsatolva. a férfi felelőssége annyi, mint a nőé!- nem kevesebb és nem több! Az élet adás csak a te, a NŐ felelőssége és adottsága. Életet, fényt, szertetetet, boldogságot, levegőt, virágillatot csak ti NŐK tudtok adni. Az élet eme gyengédségében is legerősebbet, a kimondhatatlant, a fogontatás érzését, illetve annak ellentettjét ne hárítsátok ránk, gyalulatlan fatuskókra. Hagyjátok ránk a hidak építését, váraink védelmét.
A bűnt, a megszületendő gyermek ellenni merényletet tudjuk jól, sokszor befolyásolják férfiak, de ebben a helyzetben, az megelőzés, a fogzásgátlás bármilyen változatának elmulasztása miatt a felelősség akkor is a nőé!

Szándékosan nem tértem ki a társadalmi felelősségre, nem tértem ki a szűkebb környezet, mint család felelősségére, inkább csak reagálni szerettem volna arra a kiszólásra, miszerint „ Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után.”
Egy férfi sosem lesz képes megérteni, mit érez, mire emlékezik egy nő a "kaparás " után. :(((
Örülök, hogy itt vagy! Hiányoltalak már.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: