Párhuzamos életek
2012. szeptember 13. - Látogatók száma: 68
Anonymus
Szeretném elvonatkoztatni a jelen történettől amit mondani (írni) szeretnék, a mellett, hogy megértem az ismerősödet, mert magam is éreztem már hasonlót, mint ő.
A bizalom visszaállítása az egyik legnehezebb kérdés, ha egyszer vagy többször megrendült. Ezt általánosságban ki merem jelenteni. Van, aki a boldogságát, más a boldogtalanságát veri nagy dobra, mert úgy érzi másokkal is szeretné megosztani vagy azért, hogy érezzék át azt, amit ő, vagy mert megkönnyebbülést érez, ha beszélhet (írhat) róla.
Akit többségében ért inkább a rossz, mint a jó, azon nem szabadna meglepődni, ha többnyire negatív dolgokról ír. A reakciók? Kitől, mi... Nem lehet elvárni senkitől azt, hogy a másikkal való történéseket úgy élje meg, vagy át, mint ahogy az le van írva. Az összehasonlítás... a sikeres és a sikertelen életek között szinte természetes.
Fontos téma, amit felvetettél. A rosszindulat, az irigység is egy emberi tulajdonság. Semmiképp nem emberséges. Közhely, hogy nem vagyunk egyformák. Magam is tapasztaltam néhányszor a rossz megközelítéseket, hsz-eket, véleményeket, amikor egy-két, sok, az életemből merített negatív témát kitettem ide a nyilvánosság elé, és egy-egy mondatommal, szavaimmal, sőt a hangulatommal szembesítettek...
Csak egy-két idézett példa erre: "Az elbénázott nemi életemet nem kell ahhoz idetennem, hogy olvassanak"... vagy "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress"... nehezen feldolgozható kijelentések voltak annak, akinek szóltak a valaki/k által minden meggyőződést nélkülöző megnyilvánulások...
Elnézést, amiért hosszúra sikeredett. Beszélgessünk!
Kedves Cikkíró!
Szeretném elvonatkoztatni a jelen történettől amit mondani (írni) szeretnék, a mellett, hogy megértem az ismerősödet, mert magam is éreztem már hasonlót, mint ő.
A bizalom visszaállítása az egyik legnehezebb kérdés, ha egyszer vagy többször megrendült. Ezt általánosságban ki merem jelenteni. Van, aki a boldogságát, más a boldogtalanságát veri nagy dobra, mert úgy érzi másokkal is szeretné megosztani vagy azért, hogy érezzék át azt, amit ő, vagy mert megkönnyebbülést érez, ha beszélhet (írhat) róla.
Akit többségében ért inkább a rossz, mint a jó, azon nem szabadna meglepődni, ha többnyire negatív dolgokról ír. A reakciók? Kitől, mi... Nem lehet elvárni senkitől azt, hogy a másikkal való történéseket úgy élje meg, vagy át, mint ahogy az le van írva. Az összehasonlítás... a sikeres és a sikertelen életek között szinte természetes.
Fontos téma, amit felvetettél. A rosszindulat, az irigység is egy emberi tulajdonság. Semmiképp nem emberséges. Közhely, hogy nem vagyunk egyformák. Magam is tapasztaltam néhányszor a rossz megközelítéseket, hsz-eket, véleményeket, amikor egy-két, sok, az életemből merített negatív témát kitettem ide a nyilvánosság elé, és egy-egy mondatommal, szavaimmal, sőt a hangulatommal szembesítettek...
Csak egy-két idézett példa erre: "Az elbénázott nemi életemet nem kell ahhoz idetennem, hogy olvassanak"... vagy "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress"... nehezen feldolgozható kijelentések voltak annak, akinek szóltak a valaki/k által minden meggyőződést nélkülöző megnyilvánulások...
Elnézést, amiért hosszúra sikeredett. Beszélgessünk!