újabb események régebbi események további események
09:22
wXavBLqjCthMSuKG regisztrált a weboldalra
12:27
Tündér módosította a naplóbejegyzését
12:26
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
02:01
Pinupduzk regisztrált a weboldalra

Valaki hiányzik…

2012. október 19. - Látogatók száma: 69

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Yolla!

Ez bizony maga az élet!... A cikked kétharmad részénél, ha bele akartam volna helyezni magam a szereplők életébe, egyiket sem választottam volna... különösen nem a lány szerepkörét, a hozzáállása miatt... Az anyáét azért nem, mert a megfelelés, a helytállás, az igyekezet kis híján felemésztette, bár a kitartása előtt kalapot emelnék... Aztán a vége felé megjött az esze... és mindenki engedett egy kicsit, ami nem kis változás az elejéhez képest... Mindenesetre nagyon sok gondolatot elindító, jól összeállított cikk ez is, mint megszoktam tőled.
Amit viszont nehezen szokom meg a kifejezésmódod... Nekem is szokták mondani, hogy a történeteimet általában (legtöbbször) egyes szám harmadik személyben írom... Nálad azt tapasztalom, hogy a múlt időt jelen időben fejezed ki. Nagyon furcsa, amikor olvasom... Összességében viszont nagyon jó!... Mennyi mindent tudnánk mesélni! :-)

Pussz,
Éva

Kedves Éva!
Sajnos, ez a történet is, mai valós eseményeken alapul.
Ami a múlbéli események jelenidőben történő elmesélését illeti, egyik költő barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy utólag könnyű kritizálni a régebbi eseményeket, hiszen utúlag már bölcsebbek vagyunk, akár tudjuk az akkori döntéseink hatását, következményeit, és ebben igaza van.
Ezzel a technikával próbálom meg érzékeltetni a pillanatnyi helyzeteket. Ha kritikusan, saját véleményem ismertetésére törekszem, akkor vbeszélek egyes szám harmadik személyben.
Pussz: Yolla
Szia Yolla!

Ez bizony maga az élet!... A cikked kétharmad részénél, ha bele akartam volna helyezni magam a szereplők életébe, egyiket sem választottam volna... különösen nem a lány szerepkörét, a hozzáállása miatt... Az anyáét azért nem, mert a megfelelés, a helytállás, az igyekezet kis híján felemésztette, bár a kitartása előtt kalapot emelnék... Aztán a vége felé megjött az esze... és mindenki engedett egy kicsit, ami nem kis változás az elejéhez képest... Mindenesetre nagyon sok gondolatot elindító, jól összeállított cikk ez is, mint megszoktam tőled.
Amit viszont nehezen szokom meg a kifejezésmódod... Nekem is szokták mondani, hogy a történeteimet általában (legtöbbször) egyes szám harmadik személyben írom... Nálad azt tapasztalom, hogy a múlt időt jelen időben fejezed ki. Nagyon furcsa, amikor olvasom... Összességében viszont nagyon jó!... Mennyi mindent tudnánk mesélni! :-)

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: