Az én házam, az én váram...
2013. január 10. - Látogatók száma: 63
Válasz erre: emillio
A Te házad, - a Te várad!
Az én házam, - a Bank háza! (:-(
Pussz: emillio
Az a tudat, hogy az "enyém" mit változtat azon, hogy jól, vagy rosszul érzem magam a bőrömben. Ugye nem hiszed, hogy ettől lehet az ember boldog?
Pussz,
Éva
Az én házam, - a Bank háza! (:-(
Pussz: emillio
Hát igen... Mindent megtettem azért, hogy ez így is maradjon. A végeredmény nem mindig azt hozza le, amit szeretnénk. A tulajdonért sokkal többet teszünk, olykor erőn felül, hogy javítsuk a komfort érzetünket. Pénzt, erőt, energiát nem sajnálva.
Az a tudat, hogy az "enyém" mit változtat azon, hogy jól, vagy rosszul érzem magam a bőrömben. Ugye nem hiszed, hogy ettől lehet az ember boldog?
Pussz,
Éva
Először én is a magam kálváriáját akartam leírni, azt, hogy tizenhárom évnyi albérlet után kaptam egy szükséglakásnál is rosszabb, kis tanácsi bérlakást, melyért dupla bérleti díjat kellett fizetnem, és amelyben - tetőtér, lift nincs - olajkályhával lehetett fűteni.
Még mindig itt lakom, igaz, már megvettem, kipofozgattam, gázzal fűtök, részben szigeteltettem, s már ismét tatarozni kellene, még Sanyival festettük ki utoljára, de majd...
Az vigasztal, hogy nálam mindig jól érzik magukat a barátaim, pedig egyik-másiknak olyan a lakása, hogy az egész kéglim szőröstül-bőröstül beférne a nappalijukba.
Számomra az albérlői kiszolgáltatottság megszűnése a szabadságot jelenti. Itthon, a saját kis lakásomban úgy érzem, hogy semmi baj nem érhet.
Pussz: Yolla