Tüskék
2013. április 12. - Látogatók száma: 112
Válasz erre: Kőnig
Ó ó kedves A.
Ezt még a nagymamim mondta az opának, mikor az egyik értetlen emberének magyarázott valamit. Én meg gyerekként elgondolkoztam,mit is jelenthet?
A régiek még sok ilyesmi nagyértelmü mondásokkal színesítették a beszédüket.
Sok jóval ez is kiveszőben van.
K.I.
Válasz erre: Ailet
Jó jó értem én, ám a vak is tudja mit jelent "virradás"; nem az estét ígéri. :) A falra meg kár a borsóért, míg meg nem érik... :)
Üdv:A
Ezt még a nagymamim mondta az opának, mikor az egyik értetlen emberének magyarázott valamit. Én meg gyerekként elgondolkoztam,mit is jelenthet?
A régiek még sok ilyesmi nagyértelmü mondásokkal színesítették a beszédüket.
Sok jóval ez is kiveszőben van.
K.I.
Válasz erre: Kőnig
Kedves A!
Biztos hallottad már e régi mondást: Vaknak hiába mondod,hogy virrad!
A falrahányt borsót már megse említeném:-)
Üdv.Kimre
Üdv:A
Válasz erre: Ailet
Kedves Éva!
Természetesen mindenki a saját érzései szerint reagál mindenre, éppen erről írtam én is. A saját érzékenységünk vetületében fogunk valamire a saját berögzült szokásaink alapján válaszolni. A saját kis mókuskerekünket hajtjuk, a megszokás szerint és akinek ez kellemes, annak úgy jó, akinek nem, az változtat. Ennek viszont éppen az a lényege, hogy a pillanatnyi érzések valódi mozgatóit keressük meg, mert nem mindig az, amit mi gondolunk. A "háttértanulmány" amit el kellene végezni az csak annyi, hogy szembe kellene nézni a határainkkal, magunkkal, mit miért is csinálunk, és mit miért nem. A legnagyobb és legtöbb meglepetést mi magunknak tudjuk okozni, ami katartikus. :))) Sokkal megrázóbb minden másnál. Erre próbáltam rámutatni, hogy nem másban kell keresni az ellenséget, vagy a barátot, hanem magunkban. Ahogy a megoldást is mindig csak mi tudjuk megtalálni magunkban.
Köszönöm, hogy itt voltál és olvastál!
Pusz:A
Biztos hallottad már e régi mondást: Vaknak hiába mondod,hogy virrad!
A falrahányt borsót már megse említeném:-)
Üdv.Kimre
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Ailet!
A pillanatnyi érzéseimhez nem keresek háttértanulmányt. Mindent meg tudna magyarázni. Több ember, többféleképpen látja az adott helyzetet, szituációt. Az határozza meg ugyanis az összes többi vélemény elfogadását, hogy akkor, abban a pillanatban hogyan látok egy bizonyos kérdést. Lehet nekem százszor meggyőződésem a saját igazamat illetően, de soha nem fogja ezt senki sem alátámasztani. Nem is ez a cél. A saját meggyőződés itt a lényeg és nem a mások általi meggyőzés. Berögzült, megtapasztalt érzésekre adott reakciók a mások által adottak is.
Senki sem tud belebújni a másik bőrébe. Mindenki, aki megtapasztal valami kellemetlen negatívumot, a saját értékítélete szerint fogja tudni csak feldolgozni. Ebbe belemagyarázni bármit is, meg lehet próbálni, de nincs értelme. Hasonló helyzetek lehetnek, de ugyanazt az érzést mindenki másként tapasztalja meg. Ebbe benne van ő saját maga, az ő élete. Egymást meggyőzni semmi értelme ezek után. Meddő vitát eredményezne. Persze ez nem akadálya, hogy azért megpróbáljuk.
Pussz,
Éva
Természetesen mindenki a saját érzései szerint reagál mindenre, éppen erről írtam én is. A saját érzékenységünk vetületében fogunk valamire a saját berögzült szokásaink alapján válaszolni. A saját kis mókuskerekünket hajtjuk, a megszokás szerint és akinek ez kellemes, annak úgy jó, akinek nem, az változtat. Ennek viszont éppen az a lényege, hogy a pillanatnyi érzések valódi mozgatóit keressük meg, mert nem mindig az, amit mi gondolunk. A "háttértanulmány" amit el kellene végezni az csak annyi, hogy szembe kellene nézni a határainkkal, magunkkal, mit miért is csinálunk, és mit miért nem. A legnagyobb és legtöbb meglepetést mi magunknak tudjuk okozni, ami katartikus. :))) Sokkal megrázóbb minden másnál. Erre próbáltam rámutatni, hogy nem másban kell keresni az ellenséget, vagy a barátot, hanem magunkban. Ahogy a megoldást is mindig csak mi tudjuk megtalálni magunkban.
Köszönöm, hogy itt voltál és olvastál!
Pusz:A
A pillanatnyi érzéseimhez nem keresek háttértanulmányt. Mindent meg tudna magyarázni. Több ember, többféleképpen látja az adott helyzetet, szituációt. Az határozza meg ugyanis az összes többi vélemény elfogadását, hogy akkor, abban a pillanatban hogyan látok egy bizonyos kérdést. Lehet nekem százszor meggyőződésem a saját igazamat illetően, de soha nem fogja ezt senki sem alátámasztani. Nem is ez a cél. A saját meggyőződés itt a lényeg és nem a mások általi meggyőzés. Berögzült, megtapasztalt érzésekre adott reakciók a mások által adottak is.
Senki sem tud belebújni a másik bőrébe. Mindenki, aki megtapasztal valami kellemetlen negatívumot, a saját értékítélete szerint fogja tudni csak feldolgozni. Ebbe belemagyarázni bármit is, meg lehet próbálni, de nincs értelme. Hasonló helyzetek lehetnek, de ugyanazt az érzést mindenki másként tapasztalja meg. Ebbe benne van ő saját maga, az ő élete. Egymást meggyőzni semmi értelme ezek után. Meddő vitát eredményezne. Persze ez nem akadálya, hogy azért megpróbáljuk.
Pussz,
Éva
Válasz erre: Ailet
Sok szép régi szokás megy ki a "divatból" és helyette esetleg újabbak jönnek, de a beletörődés nem az én "korosztályom" sajátja. Még... lehet hogy egyszer máshogy lesz, de egyelőre még van hitem (bizonyos dolgokban). Az hiszem, ez az élet rendje nem? :)) Ami jön azt fogadjuk, ami megy azt engedjük....