Egy" kótyagos" napom

Szia Maresz!

Történetedet olvasva meg sem lepődök, bár neked kellett mindezt átélned. Nem lehetett könnyű. Én elaprózva, elosztva több napra, éltem át hasonlókat, elnézve az órát, mint éjjeli bagoly kóvályogtam és nekem se jött utána már álom a szememre... vagy a másik, amikor nagy utat tettem meg a takszövig... és hiába volt nálam minden egyéb papírom, amivel igazoltam, hogy én vagyok, a legfontosabb a személyim hiányzott. Próbáltam őket meggyőzni, de hiába. Szabály az szabály.
A front pedig a legérzékenyebb testrészem, az ülőcsontomat támadja... :-(

Az a lényeg, hogy még van humorunk! :-)

Pussz,
Éva

Sokszor az sem jut eszembe, hogy valamire emlékeznem kellene, hi hi hi

Kedves kis történet, sajnos sokszor előfordul sokakkal, vagy érzékenyek a frontra, vagy csak szórakozottak. Nincs ezzel semmi baj amig, nincs belőle komoly baj,azért nem árt odafigyelni, a "jelekre"


anyuska