Apám megérezte… (1.)

Valóban úgy van, hogy a történtek után azonnal nem lehet úgy leírni a eseményeket, csak később, amikor az ember már megbirkózik szerettei elvesztésével. Én sem akkor írtam le, de a valóság annyira bennem élt, hogy mindent pontosan lejegyeztem később is.
S nem mindennapi eset, ami nagyon megrázza azt, akit érint.

Soraidat olvasva édesanyám jutott eszembe.Szinte a mi történetünket láttam magam előtt.Nehéz ezt megélni,és talán még nehezebb erről írni,beszélni.Én még nem tudok,de azt igaz,hogy idővel minden könnyebb.